Reflektorfényben

A nemzetközi sajtó figyel ránk! Már azt hiszem sokaknak áradoztam, hogy milyen jó, hogy az egyetemen olvashatjuk a The Wall Strret Journalt. Olyasmi gesztus ez gondolom, minthogy a KözGázon kapunk zöld Világgazdaságot. Amit viszont meglepődve tapasztalok, hogy itt nem kell versenyt futnom az újságért: ha délután 4-kor megyek oda a fénymásoló pulthoz, akkor is még egy hatalmas stóc áll az újságokból. Fura, pedig nem olyan irdatlan mennyiségben teszik ki a folyosóra, de úgy látszik a holland diákok vagy nem érdeklődnek, vagy nem tudnak róla. Mindegy is, amíg nekem jut, addig nincs is ezzel gond.

Ma kénytelen voltam bemenni az egyetemre, mert az egyik (utolsó!) házin dolgoztunk az egyik holland sráccal. Gondoltam unalmamban beleolvasok kicsit az újságba, mi hír a nagyvilágban. Persze a címlapról miniszterelnökünk mosolygott vissza, amivel nincs is semmi baj: akció van Magyarországon, ki más kerülne a címlapra ha nem ő (Gondolom ez hétfőn és kedden is így lehetett, de azokat a számokat nem láttam...). A cím kicsit meglepő volt, szabad fordításban: a magyar nyugdíjrendszer időzített bombaként ketyeg!

Jó-jó, persze fontos a nyugdíjrendszer, de hát most ennél sokkal magasztosabb gondolatok járnak a magyarok fejében: ki lesz a hős, aki megmenti az országot a csődtől? A cikk egyébként igen átfogó volt, csak felsorolásszerűen a témák: 13. nyugdíj és a fenntarthatatlan nyugdíjrendszer, ki lesz az új kormányfő, honnan eredeztethető az igen gáláns magyar jóléti állam, hogyan lett rokkantnyugdíjas a 40 évesen Szabó Tamás, aki motor balesetet szenvedett, az elmaradhatatlan öszödi beszéd, és még sorolhatnám. Persze az újságírók megkérdeztek mindenkit aki szembejött velük: fürdőző nénit a Széchenyiből, és a Vásárcsarnokban söröző Szűcs urat (late-morning pilsner!!!!), ja és Brebán Ilonát, aki az idézem "cabbage fözelék"-hez vásárolt be. Tanulságos kis írás...

De igazából nem is ezért kezdtem el írni ezt a bejegyzést. Igen sok írás jelent meg mostanában a WJS-ben Magyarországról, amelyeknek általában volt visszhangja a magyar sajtóban. Egyről azonban semmit nem hallottam, a címe:

"Eastern European Currencies Need Help Now"

A cikk szerencsére nem Heim Péter stílusban íródott (megdöbbenve olvastam a portfolio.hu-n, mint potenciális miniszterelnök aspiráns...tényleg ide jutottunk???), és amellett, hogy felhívja a figyelmet egy lehetséges valuta válságra, 6 konstruktív javaslatot fogalmaz meg, hogy mit is lehetne tenni, a problémákat elkerülendő. Szép-szép, látszik a cikkből, hogy a szerzője képben van, hogy mi történik Közép-Kelet Európában, és látszik, hogy olvasott már makrokönyvet. És, hogy ki a szerzőpáros? Jean Pisani-Ferry és Darvas Zsolt!!!

Szóval ajánlom mindenki figyelmébe a cikket! Régen olvastam ilyen korrekt összefoglalását a közép-kelet európai valuták helyzetének (persze ez nagyképű szöveg, de nekem tényleg nagyon tanulságos volt az írás). Ráadásul nem is akárhol. Emellett rávilágított arra, hogy egy alapkezelő vezetője bármikor a VG címlapjára tud kerülni a károgásával: "itt minden a kormány hibája, ja és részvényt olcsón kell venni", de alapos tudással talán tovább is el lehet jutni ennél.

Csak reménykedni tudok benne, hogy egyszer majd rám ez utóbbi vár....

(A cikk elérhető a magyar szerző mindenki által jól ismert honlapján.)

Bárcsak megválthatnám...

Egy régebbi bejegyzésemben elmélkedtem arról, hogy egy rendes elemzés alapján milyen értelmes vitát lehetett volna folytatni a vizitdíj hatásairól. A héten újraolvastam a cikket, és rájöttem, hogy a benne lévő modellt (amely a német egészségügyi reformot vizsgálta) egy az egyben lehetne használni magyar adatokra. Nem is voltam rest és kis oktatói tanácsadás után egyből az Egészségügyi Minisztériumhoz fordultam: ilyen és ilyen kutatáshoz tudnának-e biztosítani ilyen és ilyen adatokat.

Szerencsére a válasz sem váratott magára, nem kellett hosszas bizonytalanságban élnem: sajnos amilyen adatok lennének, azokban szinte egyáltalán nincsenek háttérváltozók (vagyoni helyzet, végzettség). De ha meg is kapnám az adatokat ugyebár akkor sem tudnám párosítani más adatokkal, mivel az adatvédelmi szabályoknak megfelelően ezeket mindenféle azonosító nélkül tudnák a rendelkezésemre bocsátani.

Szóval Sanyi vs. adathiány: 0-1.

Ne nem baj, azért nem adom fel ilyen könnyen, hátha szembejön velem valahol egy jó kis adatbázis...

Meghátrálás és siker

Nos az előző bejegyzésem hangulata már-már az előző szemesztert idézte, szóval most eloszlatok minden aggodalmat. Tegnap miután azt hiszem a huszadik munkaórán is túl voltam a "zero-inflated negative binomial model" programozásával kapcsolatban úgy döntöttem, hogy elég volt. Van Ophem már korábban mondta nekünk, hogy ha túl nehéz akkor válthatunk feladatot, de akkor még úgy éreztem ezt meg lehet csinálni, most azonban látom, hogy nem fog menni (legalábbis csütörtökig). Szóval gondoltam egyet és átálltam a "zero inflated poisson model"-re, amely ugyan kisebb kihívás, de hát az idő szorít. Mondanom sem kell mindössze 60 perc alatt sikerült elkészítenem a programot, amely szerintem tökéletesen működik. Szóval most elégedett vagyok, és talán péntekig be tudjuk fejezni ezt a házit is.

Apropó péntek. Fáj a szívem, de pénteken véget ér a szorgalmi időszak. Nagyon szerettem ezeket a tárgyakat, kicsit sajnálom, hogy újak jönnek. Addig is egy hét tanulás, néhány vizsga, és újra nyugi. Talán akkor majd visszatérek az eredeti modellre. Mert hát nem hagyom magam:

Szóval most egy ideig kevesebb bejegyzés és több tanulás jön...de ez így van jól...

Helybenjárás

Az idő telik, de a dolgok nem haladnak. Jobban mondva a dolgok haladnak, főleg az idő, ami kétségbeejtő. Ráadásul hiányoznak mellőle az eredmények. És ez még frusztráló is...

Hogy mivel töltöttem az időm az utolsó bejegyzésem óta? Jó kérdés...bár a választ pontosan tudom: írtam néhány beadandót, és iszonyatosan sokat dolgoztam a mikroökonometria projektemen. Helyesen projektünkön, mivel ez egy holland sráccal csinálom. A program első verziója katasztrofális lett. Esély sem volt rá, hogy rendesen fusson, be kellett látnom, ez túl bonyolult így. Ráadásul emberi aggyal felfoghatatlan képletekkel kellett dolgozni a gusztustalan R program nyelvben. A második verzió szerintem tökéletes. Egy dolgot leszámítva: a futáskor a program bizonyos értékekre hibát jelez, amit én kizárólag numerikus gondokkal tudok magyarázni...ez még bosszantóbb. Nagyon tetszik a feladat, de hát ezt így nem lehet. Meggyőződésem, hogy valami nem stimmel a beépített gamma függvénnyel, vagy legalábbis a deriváltjával...persze ezt nem nagyon van kivel megvitatni...és ez még idegesítőbb...A harmadik verzió persze megint nem jó. Nem tudom miért, de már 2 órája bámulom a monitort, de valami nem jó...

És, hogy miért zavar ez? Úgy érzem, hogy helyben járok. Dolgozok, nagyon sokat dolgozok, de nincs kézzel fogható eredménye... és ez iszonyatosan idegesít...mert hogy Máté szavaival éljek " nem halad a lista"...

Összeszámoltam, pedig nem kellett volna.

Eddig beadott házik ebben a negyedévben: 18!!!
A következő hétfőig leadandó további házik száma: 4!!!

És a legbosszantóbb, hogy nem tudok kivel beszélni...de majd megszokom...

Piacszerkezetek prezentáció

Már írtam róla, hogy pénteken prezentálnom kell egy cikket a piacszerkezetek kurzusomon. Nos végre elkészült a prezentációm (nem szeretem ezt a szót), amelyet meg lehet tekinteni a link alatt. Szerintem nem érthető meg a cikk a diák alapján, azonban nem is ez a cél, ez csak segítség nekem, meg remélhetőleg a hallgatóságnak.

Várok minden kommentet vele kapcsolatban: kritikát, építő javaslatot, mindent (a tartalmi részekhez is jó lenne, de főleg a \Tex-es dolgoknak örülnék nagyon) ide vagy az e-mail címemre.

Ja és még valami: ma kiderült a mikroökonometria beadandóm eredménye és állítólag plusz fél pontot jelentett, ha valaki \LaTex-ben írta a házit (jelen esetben csak mi), szóval köszi Máté, köszi Sándor Laci!

A hatékonyság mítosza

Sokszor eszembe jut az anekdota, amit még elsőben hallottam, talán mikróból:

A híres közgazdász, Milton Friedman és felesége Chicago belvárosában vásároltak egy szombat délután.
„Nézd, Milton!” szólt Mrs. Friedman. „Ott egy húszdolláros a járdán!”
„Ne légy bolond, kedvesem,” válaszolta a Nobel-díjas tudós. „Ha az valóban egy húszdolláros lenne, valaki mostanára már felvette volna.

Hát igen, valami ilyesmi jutott nekem is eszembe a múltkori vállalatértékelés órán, mikor nekem szegezték a kérdést:

"Hogyan lehetne növelni a vállalat profitját?"

Kapásból válaszoltam volna: sehogy, hiszen ha lehetne a menedzsment már rég megtette volna, de hát ez egy vállalatértékelés kurzus, szóval ezt mégsem mertem megkockáztatni, így maradt a szimpla "nem tudom".

És, hogy mi a válasz? Feladhatnám egy hangszóróért, de szerintem senki nem jönne rá...pedig magától értetődő:

"Csökkentsük a költségeket vagy növeljük a bevételt!"

Persze, hogy ez nekem hogy nem jutott eszembe....de mégis hogyan kérdeztem, ha növeljük a termelést akkor is csökken a profit, ha pedig csökkentjük akkor is.

A válasz persze megint magától értetődő: csökkentsük az egységköltséget (c).

Ja bocs. Arról nem volt szó, hogy az exogén paramétereket is lehet változtatni. Gondoltam, ha lehetne, a menedzsment már rég...

De hogy kerül ez ide a blogomra? Ma reggel esőben, szélben, "hajnali" 8.30-kor épp az egyetem felé bicikliztem, amikor megpillantottam a földön egy 50 euróst. Először nem akartam hinni a szememnek, de - Friedmannal ellentétben - én megálltam és tényleg az volt...

lehet, hogy nem is olyan hülyeség az az egységköltség csökkentés...

Egy átlagos vasárnap

0.05: Megérkezünk mindössze 30 perc biciklizés után Daniellaval és Mathia-val egy nagyon csendes amszterdami pub-ba. Mondanom sem kell, olaszokkal fogom tölteni az estét...Nagyon hangulatos kis hely, a falakat gitárok, a plafont sörös alátétek díszítik...

01.00: Lassan kezd uncsivá válni ez a hely. Egy biotechnológiát tanuló srác mellett ülök, nehezen találunk közös témát, majd a diemeniekkel megállapítjuk, ideje továbbállni...

01.30: 20 perc biciklizés amolyan hollandosan szakadó esőben, majd megérkezünk a Rembrantplein egyik remek klubjába Marco ajánlására. A biztonsági őr közli: 10 perc múlva lesz csak zene, mert valami gond van a technikával. Semmi gond, kikérjük a sörünk (Amszterdamban először korsót, és nem csak poharat), várunk. Az egyik csapos közli: maradjunk nyugodtan, de ma már nem lesz zene.

02.30: miután megbeszéltük, ki hogyan beszél angolul, és ki mikor prezentál a jövő héten észrevesszük, nagyjából már csak mi vagyunk a tetthelyen...indulás haza

03.00: épp az autópálya alatt suhanunk el, és a házasság intézményéről vitázunk: Mathia utazni akar, és túl ambiciózus, Daniella meg csak szimplán nem akar férjet. Megkérdezik, hogy katolikus vagyok-e...

03.30: Mathiaval épp sajtos piritóst eszünk, és a válságról beszélgetünk. Szerinte Bush a hibás mindenért. Én nem értek egyet. Sőt az állampapír piacról is más a véleményünk...:) Megkérdezi, hogy miért nem lettem pénzügyes...

11.00: Reggeli Adelevel és a barátjával. Későn keltem, szegény Bence nem tudott beszélni velem gchat-en. Remélem nem várt rám sokat.

13.10: Ebéd: szerencsére nem én főztem, Daniella meghívott minket egy olasz tésztára a 6. emeletre. Nagyon jó volt. Utána desszertnek egy kis hazai Adeletől meg vanília fagyi...juppi

15.00: teljesen kétségbeesetten ülök a gépem előtt: még egy csomó feladat hátra van, és úgy tűnik, még mindig nem tudok eleget a lineáris programozási feladatokról. De a duálist már fel tudom írni:). Elkezdek bázistrafózni...régen volt ez a szimplex módszer...majd eldöntöm: ezeket a feladatokat nem erőből kell megoldani...

16.30: kint vagyok a templom előtt Diemenben: próbálom kiszellőztetni a fejem, és fényképezni. Az út mellett gyönyörű krókuszok, zseniális. Közben még mindig az LP-kről gondolkodom és sokadjára is megbánom, hogy annyi tárgyat vettem fel otthon.

Ezeket pedig nőnapra:



18.55: levél Máténak és Józsinak: csak én vagyok ilyen hülye, vagy ez tényleg egy nehéz házi? Megnyugtatnak...de még így is csak a felénél járok...lehet, hogy inkább mégis hot-dog-ot kellene árulnom?

20.00: közlemény az MNB honlapján: a Tanács még vasárnap is dolgozik. Remélem holnap elkezd száguldani felfelé a forint...

21.50: befejezem a blog bejegyzést, megnézem holnap mit kellene olvasni a makró órámra, és megyek vissza a kooperatív játékelmélet házimhoz...

21.51: ellenőrzöm a bejegyzés helyesírását: a google szerint a játékelmélet 2 szó. Szerintem nem. Rájövök, nem tudo leírni helyesen a piritóst...

Egy kurzus 10 kreditért

A mikroökonometria bemutatása után, ma elszántam magam, hogy egy újabb tárgyamról is írjak, ami nem más, mint a Piacszerkezetek (Industrial Organization). Sokan kérdezhetnék, hogy miért tanulok egy olyan tárgyat, amelyet a KözGázon már másodéves koromban teljesítettem? Ennek több oka is van: egyrészt mert már akkor is iszonyatosan tetszett és nagyon szerettem ezekkel a modellekkel foglalkozni, másrészt mert az UvA kb. 5 fajta IO kurzust kínál, így gondoltam biztosan van mondanivalójuk ebben a témakörben (is).

Ez a kurzus is úgy indult ahogyan a többi: kiderült a tematika, hogy minden hétre be kell adni egy házi feladatot, kell tartani egy prezentációt és a vizsga mellett el kell(ene) olvasni minden órára egy empirikus cikket (13 db). De hát oda se neki, időm mint a tenger. Az órát egy fiatal srác tartja, szerintem csak nemrég fejezhette a be phd-jét. Nem mondom, hogy iszonyatosan élvezetesek az órák - bár néha becsúszik egy kis humor is - de azért nem rossz. Mondjuk szerintem nagyon nehéz lehet ilyen fiatalon előadást tartani, mert egy mikro előadónak szerintem ütős példákkal kell előjönnie, mikor illusztrál egy jelenséget, mert hát jók ezek a modellek, de azért fontos, hogy valós helyzetekkel is össze tudjuk kötni őket. Én ebben érzek egy kicsi hiányosságot ezen az órán: árdiszkrimináció - repülőgép vagy kisvárosi orvos, liberalizáció - energia piac, bár klasszikus, de néha túlhajtott példák.

Szerencsére vagy nem azért elméleti (Tirole könyv) szinten nincs sok különbség az itteni és a KözGázos tananyag között. Eddig kb. 90%-ig ugyanazokat a modellek tanultuk, mint otthon, leszámítva, hogy itt nem (a -bq) alakú az inverz keresleti függvény, hanem (1-q). Érdekes, hogy már az elején kijelentette az előadó, hogy még feltételes optimalizálásra sem lesz szükség, szóval nagyobb hangsúly van az intuitív dolgokon, mint a konkrét számításokon. Ami azért furcsa, mert itt elvileg már olyanok ülnek, akik negyedik éve járnak egyetemre. Persze nyilván nem az a lényege a tárgynak, hogy milyen módszert használunk, ugyanakkor szerintem kevés csak "megérteni" a konklúziókat, és intuitív érveléseket memorizálni egy modellről, ha nem túl bonyolultan le is lehetne vezetni azt .

Az empirikus cikkek eléggé vegyesek. Volt itt már szó sör piacról, börtönökről, légitársaságokról és az Európai Unió Bizottságáról is. Ezek a papírok eléggé újak ami szerintem jó. Más részről meg szerintem a bonyolult módszertan (elég kemény ökonometria) miatt nehezen lehet teljesen megérteni őket. Szóval megint visszajutottam az előbb felvetett kérdéshez: elég ezeknek a cikkeknek csak a konklúzióit tanulmányozni vagy bele kell látni a használt módszertani szerszámos ládába is? (Ez mostanában eléggé foglalkoztat...)

Én egyébként a jövő héten prezentálok, a cikkem nagyon tetszik (majd később írok róla), remélem jól el is tudom mondani. Az a baj, hogy minél jobban elmélyed benne az ember annál többet tudna róla beszélni. Szóval szükségem lesz (a néha korlátozott) lényeg látásomra:)

Persze ne higgye senki, hogy nem élvezem nagyon az órát. Bár vicces, mikor szemináriumi jelleggel feladatokat oldunk meg...ettől már otthon teljesen elszoktam, sőt néha átálltam a másik oldalra. Meg a hollandok is eléggé jó arcok (és feltűnően jól prezentálnak), főleg mikor 1000 euróért versenyeznek a tanárral, hogy találja meg az aktuális feladatot gyorsabban a könyvben...

Tényleg ilyen bonyolultan döntünk?

Ma újabb feladatot kaptunk mikroökonometriából. Természetesen véletlenszerűen osztottak minket csoportokba (egy ökonométer nem is csinálhatná másképpen), úgyhogy most még 2 hétig egy holland sráccal kell együtt dolgoznom.

A modell, amit becsülnünk kell egyelőre igen komplikáltnak tűnik. A kérdés, amivel foglalkozunk: mi befolyásolja az emberek doktorlátogatásának számát? Magyarázó változók persze akadnak bőven. Logikusnak tűnik például, hogy aki egészségesnek vallja magát vagy éppen rendszeresen sportol feltehetően kevesebbet jár orvoshoz. Sőt az éppen aktuális évszak is számíthat: télen gyakrabban vagyunk betegek, mint nyáron (legalábbis én, de vannak barátaim, akik mindig a tanítási szünet alatt betegszenek meg...). De például milyen hatása van a havi jövedelmemnek? Nagyobb fizetés mellett megengedhetem magamnak, hogy többet törődjek az egészségemmel, és a jobb állapotom miatt kevesebbet kell orvoshoz mennem. Ugyanakkor ha például fizetnem kell az orvosnak (vagy így, vagy úgy), akkor feltehetőleg a kisebb jövedelemmel rendelkező egyének kevesebbet mennek doktorhoz. Vannak persze intuitívan nehez(ebb)en magyarázható változók is: számít az iskolázottság? És ha igen, akkor milyen irányba hat? Nos, ilyen kérdésekre keressük a választ egy hatalmas adatbázis alapján.

A legérdekesebb ugyanakkor az egyéni döntésekre vonatkozó feltevésünk: először azt döntöm el, hogy menjek orvoshoz vagy sem? Ezt követően pedig arról, hogy hányszor látogassam meg. Ez logikusnak is tűnik: ha felmértem a saját állapotom eldöntöm, szükségem van-e orvosra, vagy elég a 'házipatika', majd az orvos megmondja, hogy hány vizsgálatra és kontrollra kell mennem. Ugyanakkor látva a doktor látogatások számát (0,1,2,...) nekem nem hinném, hogy valaha is eszembe jutna, így kezelni az eredményváltozót. De hát persze erre van az egyetem:)

Szóval most két hétig a gépem előtt kell izzadnom, és (le)programozni ezt a jó kis modellt. Ettől azonban egy kicsit tartok: állítólag több órás futásokra kell számítani, amit valószínűleg az én kis gépem nem biztos, hogy szeretni fog. Ráadásul nem arról vagyok híres, hogy takarékos programokat írok futási idő tekintetében...de majd kiderül.

És még valami: kb. éve hatalmas hisztéria övezte a vizitdíjről szóló népszavazást. Furábbnál furább érvekkel magyarázták, hogy kinek jó ez és kinek nem, kit rettent el a rendelőtől és kit nem. (Persze nagyon jól tudjuk, hogy miről szólt ez a népszavazás, vagy inkább hogy ki mit akart vele elérni, és ki hogyan értelmezte...) Mindenesetre egy hasonló elemzés alapján egy-két objektív érvet is fel lehetett volna hozni pro és kontra. Sajnos ez elmaradt, de talán majd legközelebb...

HalVel, kicsit másképpen

Az oktatás színvonala koránsem közömbös egy diák számára, a mérése és fejlesztése pedig az egyetem érdeke is. A KözGázon a Halgatói Véleményezés főként a Hök kezében van, és hosszú évek megfeszített munkája eredményeként sikerült kifejleszteni egy anoním rendszert, ahol teljes formális kérdéseken keresztül "objektívan" lehet értékelni az oktatókat.

Persze kezdetben a hosszú kérdőívet a kutya sem akarta kitölteni, de a sok mikroökonómia a Hökösöket is megfertőzte, és eljutottak odáig, hogy ösztönözni kell a hallgatókat! Persze egy Notebook nem sokra volt elég (ha egyáltalán végül megkapta valaki), de most végre megvan a régóta áhított siker: aki kitölti a HalVelt hamarabb veheti fel a tárgyait/vizsgáit. Ez már igen! Mert hát nehogy elhappolják mások előlem a kiváló helyeket, hip-hop két perc alatt be tudok kattintani akár hat oktatót is 1-10-es skálán. Sőt, hova tovább, az eredményeket publikálják is, lehetőséget teremtve a diákoknak a szelekcióra, illetve gondolom az oktatók sem szívesen büszkélkednek alacsony pontokkal, így hát ők is belehúznak. Azt sajnos nem tudom, hogy van-e az egyetem vezetősége részéről valamilyen következménye a negatív visszhangnak az ominózus oktatóra nézve...nem hinném, de ez így van jól.

Miért is juttott ez eszembe itt Amszterdamban, kérdezhetné a kedves olvasó! Ahogy telnek múlnak a hetek, egyre több mindent tudok meg az uva-ról, és ma részben kiderült, hogyan mennek a dolgok itt. Minden kurzus esetében szükséges 3 önként jelentkező, aki értékeli az órát. Nem is akárhogyan: szóban, egy testület (bizottság) előtt az aktuális oktató jelenlétében. Egyfajta elbeszélgetés, hogy ki hogyan érezte magát az órán, illetve hogyan értékeli a tanár teljesítményét.

Aki ismer tudja a továbbiakat: természetesen önként jelentkeztem, hogy részt vennék egy ilyen beszélgetésen. Kíváncsi vagyok hogyan zajlik, meg hát eléggé kikristályosodott véleményem van az óráról. Elvileg a vizsgák után lesz a szeánsz, de remélem azért a jegyem már bent lesz előtte az "indexemben" (itt már nincs kis fekete könyvecske, csak a neptunnak megfelelő Blackboard) !:) Egyébként az is érdekes, hogy a kiválasztódás nem annyira önkéntes, ennél a kurzusnál például három különböző programban (Economics Master, Business and Economics Master, Exchange Student -ez utóbbi vagyok én:)) részt vevő diák fog véleményt mondani.

Persze nem akarok egyből lovasszobrot állítani ennek a módszernek, de tényleg kíváncsi vagyok, és ha túl vagyok rajta majd beszámolok!

Baljós hétfő délelőtt

Ma reggel szokatlanul korán ébredtem. Egyből kipattantam az ágyamból a számítógépem elé, hogy nekiessek a kooperatív játékok házimnak, de előtte még lecsekkoltam, mi van a világban...

Kezdődött az economist.com-mal: "If eastern Europe goes down, it may take the European Union with it" , majd folytatódtak a beszámolók a hétvégi EU-s találkozóról. Sajnos bár igen "kiváló" szónoka volt Kelet-Európának, a közös menőcsomagot a nyugat-európaiak úgy lesöpörték az asztalról, ahogy kell. Sőt Angela Merkel még fokozni is tudta: "We cannot compare Slovakia nor Slovenia with Hungary." Igen-igen...ide is eljutottunk.

Aztán az egyetmre menet gondolkodtam a biciklin, tényleg gondokat okozhat a mi kis hazánk a monetáris uniónak? Vagy ehhez még teljes Közép-Kelet-Európa sem elég?

A válaszra nem sokáig kellett várnom. A monetáris és fiskális politika kurzusunk első 10 perce mindig az aktuális kérdésekről szól, most éppen Kelet-Európa bajairól. Az előadó hamar vázolta a helyzetet: hatalmas mennyiségű devizahitel, amelyek egy része európai bankoknál (KBC, Erste, Raiffeissen, Intesa SanPaolo) van. És persze a drasztikusan leértékelődő valuták (pl.: forint) miatt a lakossági terhek nőnek, így az esetleges sorozatos hitelbedőlések miatt igen súlyos helyzebe kerülhet egész Európa bankrendszere. Csak illusztráció végett: az osztrák kereskedelmi bankoknak az osztrák GDP 80%-ának megfelelő kitettsége van Kelet-Európában.

Aztán persze arra is kitért, hogy talán nem jó ötlet a gyorsított euro-zóna csatlakozás, és hogy az EU-s tagállamoknak most nem annyira van pénzük arra, hogy finanszírozzanak egy egységes mentőcsomagot Kelet-Európának. Majd miután kiderült, hogy Magyarországtól jöttünk (Kriszta és én) nekünkszegezte a kérdést: "What should we do? Should we bail out you?" Mit kell erre válaszolni? Majd írok egy levelet Daróczi Dávidnak, hátha segít...

Szóval egy csöppet sem volt kellemes az óra. Ráadásul a csődben lévő kelet-európai ország szinonímája is Magyarország volt. Arró nem is beszélve, hogy az előadás témája egyébként a Túlzott költségvetési deficitről szóló EU-s eljárás volt.

A helyzet persze tovább fokozódott, amikor kezembe vettem (az egyetemen ingyenes) Wall Street Journalt, melynek a címlapján háromszor is megemlítették országunk nevét.

És, hogy mi a megoldás? Lehet várni az európai segítségre, az IMF-EBRD-Világbank-EIB négyesből valaki biztosan fog adni pénzt, de ha arra gondolunk, hogy milyen hatékonysággal sikerül az államnak ezeket a pénzeket elkölteni, szerintem felesleges hitelt felvenni. Esetleg jó lenne egy kicsit idebent körülnézni, hogyan mennek a dolgaink, és előállni egy hiteles, teljesíthető és reális programmal...ami viszont probléma: egy ilyen program szükségszerűen sértené néhány (ha nem az összes) társadalmi csoport érdekeit. Ilyet pedig sem a kormány, sem az ellenzék nem hajlandó, mégcsak elolvasni sem...

(Ezt is ma olvastam: Izland értékesíti külföldi nagy értékű ingatlanjait, és a követségei kisebb épületekbe költöznek)

(A kép forrása: economist.com)