Egy kurzus 10 kreditért

A mikroökonometria bemutatása után, ma elszántam magam, hogy egy újabb tárgyamról is írjak, ami nem más, mint a Piacszerkezetek (Industrial Organization). Sokan kérdezhetnék, hogy miért tanulok egy olyan tárgyat, amelyet a KözGázon már másodéves koromban teljesítettem? Ennek több oka is van: egyrészt mert már akkor is iszonyatosan tetszett és nagyon szerettem ezekkel a modellekkel foglalkozni, másrészt mert az UvA kb. 5 fajta IO kurzust kínál, így gondoltam biztosan van mondanivalójuk ebben a témakörben (is).

Ez a kurzus is úgy indult ahogyan a többi: kiderült a tematika, hogy minden hétre be kell adni egy házi feladatot, kell tartani egy prezentációt és a vizsga mellett el kell(ene) olvasni minden órára egy empirikus cikket (13 db). De hát oda se neki, időm mint a tenger. Az órát egy fiatal srác tartja, szerintem csak nemrég fejezhette a be phd-jét. Nem mondom, hogy iszonyatosan élvezetesek az órák - bár néha becsúszik egy kis humor is - de azért nem rossz. Mondjuk szerintem nagyon nehéz lehet ilyen fiatalon előadást tartani, mert egy mikro előadónak szerintem ütős példákkal kell előjönnie, mikor illusztrál egy jelenséget, mert hát jók ezek a modellek, de azért fontos, hogy valós helyzetekkel is össze tudjuk kötni őket. Én ebben érzek egy kicsi hiányosságot ezen az órán: árdiszkrimináció - repülőgép vagy kisvárosi orvos, liberalizáció - energia piac, bár klasszikus, de néha túlhajtott példák.

Szerencsére vagy nem azért elméleti (Tirole könyv) szinten nincs sok különbség az itteni és a KözGázos tananyag között. Eddig kb. 90%-ig ugyanazokat a modellek tanultuk, mint otthon, leszámítva, hogy itt nem (a -bq) alakú az inverz keresleti függvény, hanem (1-q). Érdekes, hogy már az elején kijelentette az előadó, hogy még feltételes optimalizálásra sem lesz szükség, szóval nagyobb hangsúly van az intuitív dolgokon, mint a konkrét számításokon. Ami azért furcsa, mert itt elvileg már olyanok ülnek, akik negyedik éve járnak egyetemre. Persze nyilván nem az a lényege a tárgynak, hogy milyen módszert használunk, ugyanakkor szerintem kevés csak "megérteni" a konklúziókat, és intuitív érveléseket memorizálni egy modellről, ha nem túl bonyolultan le is lehetne vezetni azt .

Az empirikus cikkek eléggé vegyesek. Volt itt már szó sör piacról, börtönökről, légitársaságokról és az Európai Unió Bizottságáról is. Ezek a papírok eléggé újak ami szerintem jó. Más részről meg szerintem a bonyolult módszertan (elég kemény ökonometria) miatt nehezen lehet teljesen megérteni őket. Szóval megint visszajutottam az előbb felvetett kérdéshez: elég ezeknek a cikkeknek csak a konklúzióit tanulmányozni vagy bele kell látni a használt módszertani szerszámos ládába is? (Ez mostanában eléggé foglalkoztat...)

Én egyébként a jövő héten prezentálok, a cikkem nagyon tetszik (majd később írok róla), remélem jól el is tudom mondani. Az a baj, hogy minél jobban elmélyed benne az ember annál többet tudna róla beszélni. Szóval szükségem lesz (a néha korlátozott) lényeg látásomra:)

Persze ne higgye senki, hogy nem élvezem nagyon az órát. Bár vicces, mikor szemináriumi jelleggel feladatokat oldunk meg...ettől már otthon teljesen elszoktam, sőt néha átálltam a másik oldalra. Meg a hollandok is eléggé jó arcok (és feltűnően jól prezentálnak), főleg mikor 1000 euróért versenyeznek a tanárral, hogy találja meg az aktuális feladatot gyorsabban a könyvben...