2009. június 24., szerda

Itt a vége, fuss el véle!

Hétfőn hamar befejeztem a pakolást, meglepően hamar. Aztán úgy gondoltam, hogy jó fej leszek, és a megadottaktól eltérően nemcsak belülről, hanem kívülről!!! is lemostam az ablakot. Aztán kis kosár Frederico-val, az utolsó. Most először én nyertem! Aztán vissza a Kriterionba, egy ideig biztosan utoljára. Egész nap Mathiaval ettünk, csinált nekem "cold pasta-t", ami nagyon vicces volt. Igyekeztünk elpusztítani mindent, amit Adele és Omar otthagytak nekünk!. Aztán este egy búcsú sör Mathiaval és Alex-szel, a portugál lánnyal! Jól esett még kicsit beszélgetni!

A keddi nap nagyon mozgalmas volt. Szoba ellenőrzés különösebb gond nélkül, majd irány a Central Station. Végül is a hazugságom nem volt elég jó, így az 1. opció és Kovács Máté személyesen tanácsa lépett életbe. Miután sikerült visszaszerezni a pénzem a deKey-től még utoljára sétáltam kicsit Amszterdamban. Vettem édességet, meg képeslapokat, megnéztem az Új Templomot, és kiültem a Singel partjára. Ragyogó napsütés volt, így még szebb volt a város. Nincs is jobb, mint egy csatorna parton üldögélni...

Aztán felszálltam a buszra, amely mindössze 20 óra alatt elrepített Budapestre (az egyetlen váratlan dolog Nürnbergben ért: 00.30-kor két német rendőr úgy gondolja, hogy megcsípi az évszázad drog szállítmányát, és átnézték az összes (4 db) Amszterdamból jövő utas (köztük az én) kézipoggyászát. Végül tisztának lettünk nyilvánítva.)

Az út közben volt időm kicsit átgondolkodni, mi is történt velem az elmúlt 5 hónapban. Egy biztos: valami nagyon-nagyon klassz dolog. Nem tudom, hogy még lesz-e lehetőségem majd' fél évig Hollandiában élni, de ez egy életre szóló élmény volt! Köszönöm mindenkinek, aki segített ebben!

Régebben azt gondoltam, hogy nagyon sok minden le fog bennem tisztulni ezután a félév után, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Majd meglátjuk. Mindenesetre azt a bizonyos mézesmadzagot elhúzták előttem az UvA-n. Gondolkodtam azon, hogy összefoglalom a tanulságokat egy bejegyzésben, de úgy döntöttem, hogy ezt inkább majd mindenkivel (akit érdekel) személyesen, mondjuk egy sör mellett.

Ez a blog utolsó bejegyzése. Remélem mindenki élvezte, aki olvasta, és sikerült megosztanom azt a rengeteg élményt, amiben részem volt. Képek, élmények, benyomások - egy kis ízelítő Amszterdamból, és abból, ami mostanában a fejemben járt.

Egy kis statisztika: 38 bejegyzés, 69 komment (ha jól számoltam)! Kíváncsi vagyok, kik olvashatták ezt a blogot...

Zárásképp egy kép rólam...
...rólunk...

... és Amszterdamról


2009. június 22., hétfő

Az utolsó napok

Az utolsó hetem Amszterdamban meglehetősen mozgalmasan telt. Fura érzés volt, rengeteget bolyongtam a városban, megnéztem néhány kedvenc helyet, sétálgattam a "Gracht"-okon, Museumplein, egy kis ObA, Spui, Rijks múzeum, Jordan, Singel...

A lakótársaimmal is kicsit közelebb kerültünk, ami szokatlan volt. A félévet szinte teljesen egyedül csináltam, nem különösebben alkalmazkodtam másokhoz. Ők is járták az utukat, én is. Hétközben egyetem elég intenzíven, hétvégén kirándulás Judittal, Maastricht, Tilburg, Utrecht, Hertogenbosch, Leiden, Haarlem, Hoge Veluve, és természetesen AMSZTERDAM, szigorúan nagy betűkkel! Azt hiszem nem a "tipikus" Erasmusos élet volt, amire számítottam. Nem volt teljesen tudatos, hogy így alakult, de azért azt hiszem inkább így akartam. Jobb volt ez így. Mehettem volna több Erasmus partyba, de nem hiányzott. Hihetetlen, hogy még a tegnap is úgy telt, hogy új arcokkal ismerkedtem meg. Bemutakozás, kis beszélgetés, honnan jöttél, ilyenek, aztán soha többé nem találkozunk! Meg sem tudom számolni hány ilyen volt. Fura.

Kicsit elkalandoztam a lakótársaimtól. Végül is megcsináltuk a túrát Omarral és Adelevel: elmentünk Muidenbe és Weespbe. Jól éreztem magam nagyon, jó volt kicsit kirándulni, Muiden még mindig csodálatos, és most a várat is meg tudtuk nézni. Aztán Weesp, egy terasz, egy sör. Mi kell még?:) Aztán persze a vacsorák. Bár külön bejegyzést érdemelt volna, de szombaton főztem a társaságnak egy "magyar" vacsorát. Semmi extra, mivel az igazi specialitásokban, mint töltött káposzta, hortobágyi húsos palacsinta, paprikás csirke vagy gulyás (avagy pörkölt) nem vagyok otthon. Egy kis rántott csirke, krumpli püré, párolt zöldség. Azt hiszem jól sikerült, legalábbis a többiek dicsérték. Egyébként ez a hétvége evéssel telt: hol Omar és Adele rizottóját, hol Mathia pasta-ját ettem. Jól esett, ezek a közös evések mindig jól sikerülnek. Azt hiszem ezt otthon is rendszeresíteni fogom. Mostanában valahogy szétesett a társaság, legutóbb szeptemberben sikerült együtt meginnunk egy belga sört. Azóta se Catan, se semmi. Ez pedig nagyon hiányzik.

Node vissza a lakótársaimhoz. Az estéket általában a Leidsepleinen fejeztük be. Egy sör, egy kis tánc. Aztán fáradt biciklizés haza. Tegnap valamilyen fesztivál volt az Oosterperkban, sok sátor, zene, emberek, nagyon sokan. Roy Paci koncert, ami zseniális volt. Eddig nem voltam az a koncert járós arc, de ez remélhetőleg változni fog. Nagyon jól éreztem magam! Aztán egy kis Kriterion. Nagyon szeretem azt a helyet, kár, hogy nincs ilyen Pesten. Jobban mondva biztosan van, csak én nem ismerem. Ahová az egyetemisták beülhetnek két előadás között. De nem olyan mint a KözGázon, ahová előadás helyett járnak a diákok.

Meg kell még emlékezni Frederico-ról. Zseniális figura. A héten együtt kosaraztunk párszor. Nagyon kedves ember, akinek mindenről van véleménye. Nem is tudom mit írjak róla. Nagyon jókat beszélgettünk, és ez nagyon fontos.

És még egy kellemes élmény. A héten együtt söröztünk Sasa-val a szlovák lánnyal az ökonometria Master csoportból. Csak egy kurzust csináltunk meg közösen, de úgy lehetett vele sztorizni az egyetemről, mintha gazd. mat.-os lenne. Megcsinálta a Mastert Szlovákiában, most kint egyet az UvA-n, és utána marad kint Amszterdamban. Mit is mondjak? Nagyon meglepődtem, mert megkért, hogy segítsek neki mikroökonometriában. Nem éreztem, hogy különösebben jó lettem volna ebből a tárgyból, de végül is megcsináltam. Ez nagyon jól esett.

Lehet, hogy kicsit érzelgősre sikerült ez az (egyik utolsó bejegyzés), de most ilyen hangulatban vagyok. De most vissza a pakoláshoz!

2009. június 16., kedd

Minden nap jól végződik

A mai reggel nem indult valami jól. Arra ébredtem, hogy a gondnok dörömböl az ajtón előellenőrzés címen. A vicc, hogy eddig az 5 hónap alatt nem volt egy ellenőrzés sem, de most, hogy jövő héten a távozásom előtt lesz egy, úgy döntöttek, hogy ezt egyből meg is duplázzák. Mindenesetre sikerült már korán reggel felhúzni az agyam. Kiderült ugyanis, hogy 2 lehetőség közül választhatok:

1. Ha készpénzben szeretném viszontlátni a mintegy 450 euróra rúgó letétemet, akkor a következőt kell tennem. A távozásom napján először bemutatom az üres és kitakarított szobám a gondnoknak, aki ír egy papírt arról, hogy minden rendben és átveszi a kulcsot. Ezután az össze cuccommal (ez kb. olyan 25-27 kg lesz) elmegyek a deKey irodába, ahol odaadom a papírt és ha minden rendben volt, akkor igazolják, hogy megkaphatom a teljes letétet. Ezzel az újabb papírral el kell mennem a központi pályaudvarnál lévő deKey irodához, és ott megkapom a pénzt. Innen pedig mehetek ki a busz állomásra. Az útvonal itt látható, mindez saccra egy legalább 2 órás túra az összes cuccommal, olyan 7 eurónyi strippenkartenért.

2. Mindezt a procedúrát nem kell átélnem, és nem is kell szoba ellenőrzés, sőt a pénzt is csak átutalják, mindössze annyit kell tennem, hogy amikor elmegyek, egy borítékban otthagyom a gondnoknak a kulcsot, aki majd később leellenőrzi a szobám. Ez szép és jó, a gond csak annyi, hogy ekkor 50 euróval kevesebbet utalnak a számlámra....

Nem tudom, hogy sikerült-e valamennyire közvetítenem, hogy ezek mennyire ...... (itt egy nyomda festéket nem tűrő szó állna), és hogy mennyire ideges vagyok. Ja és a dolog szépsége, hogy a lakótársam, Adele, mivel korán reggel utazik el, ezért az 1-es verziót cuccok nélkül csinálhatja meg (akár biciklivel) az elutazást megelőző napon. Szóval úgy döntöttem, hogy HAZUDNI fogok, és arra hivatkozva, hogy korán indul a buszom, én is így teszek. Majd meglátjuk, hogy működik-e...

Egyébként ma Észak-Amszterdamban jártam (amellett, hogy kicsit könyvtáraztam is), ami csúnyának indult, de kiderült, hogy csodaszép. Sőt találtam egy olyan táblát is, ami pont Diemen felé mutatott, és egy tök jó útvonalon jöttem haza. Szóval nagyon lelkes voltam, majd töltök fel képeket az útról. Sőt ettől annyira jó kedvem lett, hogy el is mentem futni, ami szintén elég jól sikerült. Ma csak a kosárlabda hiányzott, de talán majd holnap. A lényeg, hogy minden nap jól végződik!

Muiden

Nem tudom, hogy kell-e még olyanokat mondanom, hogy egy újabb gyönyörű holland kisváros. De tényleg az!

Tegnap az Ajax ArenA után kisütött a nap, és úgy döntöttem biciklizek kicsit. A cél most nem Amszterdam volt, hanem a körülbelül 5 km-re lévő (Diementől 5-re!!!) Muiden volt. Az út teljese zökkenőmentesen ment, itt nem lehet eltévedni, kezdem azt hinni, hogy bármelyik holland városba el lehet menni biciklivel végig bicikli úton. Hollandiában rengeteg kiépített kerékpár túra útvonal van, és kb. 2-3 kilométerenként van egy-egy térkép, és mindenütt jelzőtábla figyelmeztet, ha valamerre fordulni kell vagy ilyesmi.


Muidenről annyit, hogy csodaszép. Nagyon pici, de annál barátságosabb, csendes utcák, a központban egy csatorna és rengeteg vitorláshajó. Nem tudom a hajózással kapcsolatos szakszavakat, de volt itt zsilip meg minden. A kedvencem a városka egyetlen hídja volt, ami amikor hajó érkezett egyszerűen elfordult (nem ám felemelkedett, mint Amszterdamban), és forgalom megáll, hajó el, híd vissza, sorompó fel, és újra lehet menni. Ja persze ez egy picike városhoz illő picike híd volt, mindössze egy sávval.


Aztán találtam még gyönyörű kastélyt is, ami zárva volt, és őrtornyot a kikötőben olyan ágyúkkal, mint a mesékben. Tényleg lenyűgöző volt. Így hát el is határoztam, hogy ide el kell, hogy hozzam a lakótársaimat. Úgyhogy holnap Diemen-Muiden-Weesp-Diemenpiknikkel egybekötött biciklitúra és városnézés az olasz lakótársaimmal!





2009. június 15., hétfő

Ajax Amsterdam

Ma végre egy régi álmom is teljesült, elszántam magam és elmentem az Ajax stadionjához. Korábban mindig csak a vonatból csodáltam meg, de most élőben is láthattam. Korábban nem nagyon voltam nagyobb stadionban (most sem), egyszer voltam a Népstadionban, mondjuk az egy emlékezetes meccs volt, mert a két kedvenc klub csapatom játszott (DVSC - Manchester United).

Persze a stadionba nem lehetett bemenni, de azért kívülről is klassz látvány volt. Az igazi az lett volna ha meccsre megyek, de a bajnokságbeli meccsekre igen borsosak voltak a belépő jegyek, a Hollandia - Macedónia meccs ideje alatt pedig pont nem voltam Amszterdamban. Na mindegy, azért így is sikerült eljutnom szurkolói shopba, ahol remek Ajaxos ereklyéket lehetett venni (engem ez nem annyira hozott lázba, mivel nem annyira kedvelem az Ajaxot). Azért egy csészével megleptem magam... És persze bementem a csapat múzeumába (semmi van Gogh...), ahol különböző mezek, kupák és focilabdák voltak kiállítva. Jenci kedvéért lefényképeztem azt a vitrint, amely az Ajax 1995/1996-os menetelését örökítette meg, íme

Hát igen, egyszer jutott magyar csapat BL főtáblára...

Persze a stadion mellett hatalmas komplexumot építettek ki, üzletek, néhány kocsma, és rengeteg irodaház. A szurkolók egy gyönyörű vasútállomásra érkezhetnek meg, és van itt minden, ami kell...

Nem bírtam megállni, és benéztem az egyik bevásárlóközpontszerűségbe (ilyet úgysem csináltam még Amszterdamban), de meg kellett lepődnöm. Iszonyatosan nagy épület, rengeteg lift meg minden. A földszinten bútorboltok voltak, gondoltam fentebb hátha találok valami jó kis könyvesboltot. Aztán az első emeleten szintén csak bútorboltokat találtam, aztán meglepetésemre a másodikon, a harmadikon is bútorok voltak... (a negyedikre nem mentem fel, de szerintem ott sem könyveket árultak). Sajnos az 500 eurós fotelek nem nagyon fogtak meg, így továbbálltam, mindenesetre tanulságos volt.

Ezt követően pedig belestem egy Decathlonba, gondoltam csorgatom kicsit a nyálam:). Viszont itt is teljesen ledöbbentem. Itt minden van! (Ez biztosan Magyarországon is így van, de én még sosem voltam ilyen boltban, mindenesetre én teljesen meglepődtem). Nos balett ruhák, ritmikus sport gimnasztikához eszközök, lovagláshoz minden (nyereg, kalap,....), aztán golfütők, baseball ütő és még sorolhatnám. Vettem is egy remek kosárlabdát 3 euróért, így tudok kicsit dobálni a házunk mellett lévő kosárpályán a hátralévő napokban!

Parkról parkra

Megkezdtem az aktív pihenést, és úgy döntöttem, hogy újra megnézek Amszterdamban minden jó helyet, ahol eddig voltam, és elmegyek néhány helyre ahová eddig különböző okok miatt nem sikerült eljutnom.

Így hát nekivágtam, és szombaton először is megnéztem a World Press Photo kiállítást. Nem is a hollandok lennének, ha nem egy templomba rakták volna a kiállítást, de ezen már meg sem lepődik az ember. Szeretem ezt a kiállítást, otthon is általában megnézem, és mindig irigykedem, hogy ezek a fotósok milyen jó helyekre jutnak el. Szóval a kiállítás klassz volt, bár egy kicsit sok kép szólt a politikáról, és kevés a természetről. Szerintem a legjobb képek a (pénzügyi) válságról készültek, de volt egy kép egy alpesi bicikli versenyről is, ami nagyon tetszett.

Aztán úgy döntöttem, hogy megnézem a közparkokat, amiből Amszterdamban rengeteg van. Voltam a Westparkban, az Erasmus parkban, és a Vondelparkban is. Mondanom sem kell, mind tele volt emberekkel, akik csak kimentek piknikezni, iszogatni, frizbizni, vagy éppen grillezni. Nagyon viccesek az amszterdamiak, nem nagyon csinálnak kerti party-kat (merthogy a belvárosban élőknek nem nagyon van kertjük), hanem egyszerűen összeszedik a grillfelszerelésüket, bemennek az Albert Heimbe bevásárolni, és kimennek az egyik közparkba sütögetni. Szerintem ez MENŐ. Persze igazi Mézga sütőket használnak, de a célnak pontosan megfelel! Így hát én is igen egyszerű programot választottam: egyszerűen kifeküdtem a fűbe és olvastam. Eléggé élvezhető volt!


Este egy kis futás után a lakó társaim meggyőztek, hogy mi lenne, ha este benéznénk a városba (azért nagyon nem kellett győzködni). Így hát meglátogattuk a Leidsepleint és környékét, ami igencsak jól sikerült!

A városnézés közben végre fényképezhetek, ami nagyon nagy örömömre szolgál, itt van a tegnapi nyertes kép:


A többiek pedig a szokásos helyen...

2009. június 13., szombat

A vizsgák után...

Ez is eljött, befejeztem a vizsgáimat. Jobban mondva most úgy gondolom, hogy befejeztem (legalábbis szeptemberig), aztán majd meglátjuk. Nem hinném, hogy megbuktam volna, de majd kiderül...jobb nem elkiabálni semmit.

Most itt állok Diemenben, és nincs semmi halaszthatatlan dolgom. A szobámban rendet raktam, az e-mailjeimet úgy, ahogy megválaszoltam (aki úgy érzi, hogy nem, az írjon bátran:)). Feltöltöttem a képeim az albumba, és végre kialudtam magam. Olvasni kellene valamit, sajnos azt a két könyvet, amit a polcom találtam már befejeztem...

Azt hiszem ma egész nap Amszterdamban fogok sétálni, és nagyon jó lesz:) Végre süt a nap és nem fúj a szél, az előrejelzések szerint ma 20-22 fok lesz, remek.

Szabadság, még másfél hétig!

2009. június 9., kedd

Így megy el egy nap...

A vizsga időszakom utolsó napjait rúgom...nem túl kellemes, egy kicsit már fáradt vagyok...ráadásul nem túl motivált. Szerintem ma több blog bejegyzést olvastam el az EP választásokról, mint ahány dia sort a holnapi Munkagazdaságtan vizsgámra, ami köztünk szólva sem túl biztató....

Sajnos ez a munkagazdaságtan nem tud lázba hozni. Szerintem ebből a könyvből tökéletesen lehetne mikroökonómiát tanítani, pont olyan mint a Varian, csak egy téma köré vannak szervezve a példák. Na jó ez így ebben a formában nem teljesen korrekt, mindenesetre mikor a könyvet próbálom olvasni pont úgy érzem magam, mint elsős koromban...

Ráadásul ez a könyv (pont mint a Varian, vagy a Krugman-Obstfeld könyv) tele van olyan ábrákkal, amelyek szerintem semmit nem (vagy csak nagyon keveset) mondanak, viszont lehet rajtuk pörögni, hogy mi van, ha az E pontból elmozdulunk a P-be, és ez mennyivel jobb, mint a H pont...ez engem a sírba tud vinni...ráadásul szerintem néhány iszonyatosan erőltetett...(persze tudom én, hogy ezek mennyire didaktikusak, csak hisztizek, valljuk be!)

Persze fontos ez, meg igazából sokat tanultam belőle, de már valahogy nem okoz akkora örömet, ha ki kell számolnom egy lineáris keresleti és kínálati görbe metszés pontját. Egyszóval a könyvben alkalmazott technikákat azt hiszem már valamelyest sikerült elsajátítanom az évek során (lásd mikro, makro, piacszerkezetek...), így már nem koppan akkorát az a bizonyos tízfilléres...

Mindenesetre holnap kettőkor eljön az igazság pillanata, és meglátjuk mire megyek ezzel a látszattanulással, amit ma műveltem...

Igazából ez a nap nagyon siralmasan telt el...az a baj a vizsga időszakkal, hogy ilyenkor nem csinálhat mást az ember csak tanulhat (mert milyen már a vizsga előtti napon várost nézni...), mert különben lelkiismeret furdalása van. Persze akkor is, amikor ilyen hülye bejegyzéseket írogat, de ez más tészta...

Nem baj, már csak néhány nap és vége...ráadásul holnap este már valami egészen mást kell tanulnom, ami most egy kicsit (egészen meglepő módon) sokkal jobban izgat, sőt akár úgy is fogalmazhatunk, hogy kihívás. És ez jó....

Hajtás Pajtás!

Amikor februárban kijöttem Amszterdamba egyik célom volt, hogy változtassak az elmúlt 3 és fél év rossz szokásán és újra (mint a régi szép időkben) rendszeresen sportoljak. Persze (ahogy ez nálam szokott lenni) ezt az igényemet folyamatosan lentebb kellett adnom. Sajnos én nem voltam olyan szerencsés, mint a tilburgiak, hogy egy komplett egyetemi sportcentrum legyen a szomszédomban, az uva-s sportcsarnok pedig valahol a francban van, kb 40 perc biciklizésre az otthonomtól, szóval vártam. Persze hódolhattam volna az egyik nagy szenvedélyemnek az úszásnak, de hát valljuk be, az itteni belépők úgy általában, így az uszodába is, igen borsosak. Így maradt a napi 12 km biciklizés, ami azért valamennyire fitten tartott, de hát nem az igazi (főleg úgy, hogy reggelente az a cél, hogy minél gyorsabban érjek be az egyetemre, úgy, hogy legkevésbé izzadjak le...)

Csak vártam és vártam a jó időt (ezt a várakozást ahhoz lehene hasonlítani, mint mikor arra vártam, hogy mikor lépi át az euró a 260 forintos szintet), néha-néha elmentem kocogni, de nem esett jól. Aztán Tilburgban május elején megvolt a nagy áttörés (hála Gábor és Márton látogatásának), és végre éreztem, jó lesz nekem ez a futás. Azóta találtam Amszterdamban (Diemenben) egy remek pályát, amit azóta (ha nem is rendszeresen), de néha-néha fellángolásból lefutok. Nagyon lelkes vagyok, mert az út gyönyörű, messze az autóktól, egy víztározó körül, és egy nagyobb csatorna mellett van, szóval tényleg nagyon élvezhető. Ráadásul kicsit hosszabb, mint amihez szoktam, így az önbecsülésemnek is jót tesz:)!

Persze rengeteg hollanddal találkozom menet közben, zseniális, hogy itt mennyien sportolnak. De tényleg, nagyon sokan, futnak, bicikliznek, rengetegen fociznak és még sorolhatnám (erről talán egy másik bejegyzésben). Mindenesetre néha kicsit kisebbségérzésem van, hogy én nem a jó kis "tapi naciban" nyomulok, de majd egyszer ez is eljön:)

Ma persze megint szörnyű idő van kb. 15 fok és iszonyatosan erős szél. De remélem estére ez változik, és pihenésképpen kimehetek kocogni kicsit...

(A link alatt egyébként érdemes megnézni néhány műholdas képet is a pályáról, szerintem gyönyörű.)

2009. június 3., szerda

Vulkán utca 50, XVI. kerület

A szokásostól eltérő módon nem Diemenből, hanem a Vulkán utcából jelentkezem.

Életkép: a háttérben Vivaldi szól. Ezt még én is megismerem, régen volt egy természetfilm Négy évszak címmel a Gemenci erdőről. Nagyon nagy királyság volt, amikor óvodás voltam minden évben legalább kétszer megnéztem, ahogy a vaddisznók rohangálnak a havas erdőben, vagy az őzek kelnek át a megáradt folyón.....Visszatérve a tárgyra, Vivaldi szól...

Máté (aki átrendezte a szobáját, azóta mióta itt voltam + sallangmentes) épp tanul. Éppen lexikografikusan minimalizál, ami nagy fless.:) Persze közben konstans teát főz és a "mosolyogj" bögréből iszik (én egy vörös bögréből iszom a teát, amiről Marx mosolyog vissza) és persze folyamatosan újraértelmezi a tetát. Ja és megismertem Máté 92 éves nagymamáját is, aki nagyon gyönyörűséges fehér mellényt kötött Máténak (épp ebben van).

Judit sem rest, ő alsóháromszög mátrixokat invertál, persze numerikusan. (mindig beleolvas a postba és így nem lehet koncentrálni....). Nos, ma egyébként nagy tettet hajtott végre: megdicsérte azt a paradicsomültetvényt, amit a Máté apukája ültetett. Nem semmi...

Nekem holnap már nem lesz vizsgám. Furcsa érzés, ezért levettem Hicks egyik könyvét a polcról és azt olvasgatom. A kedvenc mondatom:

"A piacok egymásra gyakorolt hatásának hicksi ábrázolása a marxista olvasó számára is érdekes."

Persze nem vágok fel, mert csak az első 10 oldalig jutottam, de ez is valami. Aztán bevonzott az internet...

Ennyi volt Budapest...holnap újra Amsterdam...