Az utolsó hetem Amszterdamban meglehetősen mozgalmasan telt. Fura érzés volt, rengeteget bolyongtam a városban, megnéztem néhány kedvenc helyet, sétálgattam a "Gracht"-okon, Museumplein, egy kis ObA, Spui, Rijks múzeum, Jordan, Singel...
A lakótársaimmal is kicsit közelebb kerültünk, ami szokatlan volt. A félévet szinte teljesen egyedül csináltam, nem különösebben alkalmazkodtam másokhoz. Ők is járták az utukat, én is. Hétközben egyetem elég intenzíven, hétvégén kirándulás Judittal, Maastricht, Tilburg, Utrecht, Hertogenbosch, Leiden, Haarlem, Hoge Veluve, és természetesen AMSZTERDAM, szigorúan nagy betűkkel! Azt hiszem nem a "tipikus" Erasmusos élet volt, amire számítottam. Nem volt teljesen tudatos, hogy így alakult, de azért azt hiszem inkább így akartam. Jobb volt ez így. Mehettem volna több Erasmus partyba, de nem hiányzott. Hihetetlen, hogy még a tegnap is úgy telt, hogy új arcokkal ismerkedtem meg. Bemutakozás, kis beszélgetés, honnan jöttél, ilyenek, aztán soha többé nem találkozunk! Meg sem tudom számolni hány ilyen volt. Fura.
Kicsit elkalandoztam a lakótársaimtól. Végül is megcsináltuk a túrát Omarral és Adelevel: elmentünk Muidenbe és Weespbe. Jól éreztem magam nagyon, jó volt kicsit kirándulni, Muiden még mindig csodálatos, és most a várat is meg tudtuk nézni. Aztán Weesp, egy terasz, egy sör. Mi kell még?:) Aztán persze a vacsorák. Bár külön bejegyzést érdemelt volna, de szombaton főztem a társaságnak egy "magyar" vacsorát. Semmi extra, mivel az igazi specialitásokban, mint töltött káposzta, hortobágyi húsos palacsinta, paprikás csirke vagy gulyás (avagy pörkölt) nem vagyok otthon. Egy kis rántott csirke, krumpli püré, párolt zöldség. Azt hiszem jól sikerült, legalábbis a többiek dicsérték. Egyébként ez a hétvége evéssel telt: hol Omar és Adele rizottóját, hol Mathia pasta-ját ettem. Jól esett, ezek a közös evések mindig jól sikerülnek. Azt hiszem ezt otthon is rendszeresíteni fogom. Mostanában valahogy szétesett a társaság, legutóbb szeptemberben sikerült együtt meginnunk egy belga sört. Azóta se Catan, se semmi. Ez pedig nagyon hiányzik.
Node vissza a lakótársaimhoz. Az estéket általában a Leidsepleinen fejeztük be. Egy sör, egy kis tánc. Aztán fáradt biciklizés haza. Tegnap valamilyen fesztivál volt az Oosterperkban, sok sátor, zene, emberek, nagyon sokan. Roy Paci koncert, ami zseniális volt. Eddig nem voltam az a koncert járós arc, de ez remélhetőleg változni fog. Nagyon jól éreztem magam! Aztán egy kis Kriterion. Nagyon szeretem azt a helyet, kár, hogy nincs ilyen Pesten. Jobban mondva biztosan van, csak én nem ismerem. Ahová az egyetemisták beülhetnek két előadás között. De nem olyan mint a KözGázon, ahová előadás helyett járnak a diákok.
Meg kell még emlékezni Frederico-ról. Zseniális figura. A héten együtt kosaraztunk párszor. Nagyon kedves ember, akinek mindenről van véleménye. Nem is tudom mit írjak róla. Nagyon jókat beszélgettünk, és ez nagyon fontos.
A lakótársaimmal is kicsit közelebb kerültünk, ami szokatlan volt. A félévet szinte teljesen egyedül csináltam, nem különösebben alkalmazkodtam másokhoz. Ők is járták az utukat, én is. Hétközben egyetem elég intenzíven, hétvégén kirándulás Judittal, Maastricht, Tilburg, Utrecht, Hertogenbosch, Leiden, Haarlem, Hoge Veluve, és természetesen AMSZTERDAM, szigorúan nagy betűkkel! Azt hiszem nem a "tipikus" Erasmusos élet volt, amire számítottam. Nem volt teljesen tudatos, hogy így alakult, de azért azt hiszem inkább így akartam. Jobb volt ez így. Mehettem volna több Erasmus partyba, de nem hiányzott. Hihetetlen, hogy még a tegnap is úgy telt, hogy új arcokkal ismerkedtem meg. Bemutakozás, kis beszélgetés, honnan jöttél, ilyenek, aztán soha többé nem találkozunk! Meg sem tudom számolni hány ilyen volt. Fura.
Kicsit elkalandoztam a lakótársaimtól. Végül is megcsináltuk a túrát Omarral és Adelevel: elmentünk Muidenbe és Weespbe. Jól éreztem magam nagyon, jó volt kicsit kirándulni, Muiden még mindig csodálatos, és most a várat is meg tudtuk nézni. Aztán Weesp, egy terasz, egy sör. Mi kell még?:) Aztán persze a vacsorák. Bár külön bejegyzést érdemelt volna, de szombaton főztem a társaságnak egy "magyar" vacsorát. Semmi extra, mivel az igazi specialitásokban, mint töltött káposzta, hortobágyi húsos palacsinta, paprikás csirke vagy gulyás (avagy pörkölt) nem vagyok otthon. Egy kis rántott csirke, krumpli püré, párolt zöldség. Azt hiszem jól sikerült, legalábbis a többiek dicsérték. Egyébként ez a hétvége evéssel telt: hol Omar és Adele rizottóját, hol Mathia pasta-ját ettem. Jól esett, ezek a közös evések mindig jól sikerülnek. Azt hiszem ezt otthon is rendszeresíteni fogom. Mostanában valahogy szétesett a társaság, legutóbb szeptemberben sikerült együtt meginnunk egy belga sört. Azóta se Catan, se semmi. Ez pedig nagyon hiányzik.
Node vissza a lakótársaimhoz. Az estéket általában a Leidsepleinen fejeztük be. Egy sör, egy kis tánc. Aztán fáradt biciklizés haza. Tegnap valamilyen fesztivál volt az Oosterperkban, sok sátor, zene, emberek, nagyon sokan. Roy Paci koncert, ami zseniális volt. Eddig nem voltam az a koncert járós arc, de ez remélhetőleg változni fog. Nagyon jól éreztem magam! Aztán egy kis Kriterion. Nagyon szeretem azt a helyet, kár, hogy nincs ilyen Pesten. Jobban mondva biztosan van, csak én nem ismerem. Ahová az egyetemisták beülhetnek két előadás között. De nem olyan mint a KözGázon, ahová előadás helyett járnak a diákok.
Meg kell még emlékezni Frederico-ról. Zseniális figura. A héten együtt kosaraztunk párszor. Nagyon kedves ember, akinek mindenről van véleménye. Nem is tudom mit írjak róla. Nagyon jókat beszélgettünk, és ez nagyon fontos.
És még egy kellemes élmény. A héten együtt söröztünk Sasa-val a szlovák lánnyal az ökonometria Master csoportból. Csak egy kurzust csináltunk meg közösen, de úgy lehetett vele sztorizni az egyetemről, mintha gazd. mat.-os lenne. Megcsinálta a Mastert Szlovákiában, most kint egyet az UvA-n, és utána marad kint Amszterdamban. Mit is mondjak? Nagyon meglepődtem, mert megkért, hogy segítsek neki mikroökonometriában. Nem éreztem, hogy különösebben jó lettem volna ebből a tárgyból, de végül is megcsináltam. Ez nagyon jól esett.
Lehet, hogy kicsit érzelgősre sikerült ez az (egyik utolsó bejegyzés), de most ilyen hangulatban vagyok. De most vissza a pakoláshoz!
Lehet, hogy kicsit érzelgősre sikerült ez az (egyik utolsó bejegyzés), de most ilyen hangulatban vagyok. De most vissza a pakoláshoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése