2009. június 9., kedd

Így megy el egy nap...

A vizsga időszakom utolsó napjait rúgom...nem túl kellemes, egy kicsit már fáradt vagyok...ráadásul nem túl motivált. Szerintem ma több blog bejegyzést olvastam el az EP választásokról, mint ahány dia sort a holnapi Munkagazdaságtan vizsgámra, ami köztünk szólva sem túl biztató....

Sajnos ez a munkagazdaságtan nem tud lázba hozni. Szerintem ebből a könyvből tökéletesen lehetne mikroökonómiát tanítani, pont olyan mint a Varian, csak egy téma köré vannak szervezve a példák. Na jó ez így ebben a formában nem teljesen korrekt, mindenesetre mikor a könyvet próbálom olvasni pont úgy érzem magam, mint elsős koromban...

Ráadásul ez a könyv (pont mint a Varian, vagy a Krugman-Obstfeld könyv) tele van olyan ábrákkal, amelyek szerintem semmit nem (vagy csak nagyon keveset) mondanak, viszont lehet rajtuk pörögni, hogy mi van, ha az E pontból elmozdulunk a P-be, és ez mennyivel jobb, mint a H pont...ez engem a sírba tud vinni...ráadásul szerintem néhány iszonyatosan erőltetett...(persze tudom én, hogy ezek mennyire didaktikusak, csak hisztizek, valljuk be!)

Persze fontos ez, meg igazából sokat tanultam belőle, de már valahogy nem okoz akkora örömet, ha ki kell számolnom egy lineáris keresleti és kínálati görbe metszés pontját. Egyszóval a könyvben alkalmazott technikákat azt hiszem már valamelyest sikerült elsajátítanom az évek során (lásd mikro, makro, piacszerkezetek...), így már nem koppan akkorát az a bizonyos tízfilléres...

Mindenesetre holnap kettőkor eljön az igazság pillanata, és meglátjuk mire megyek ezzel a látszattanulással, amit ma műveltem...

Igazából ez a nap nagyon siralmasan telt el...az a baj a vizsga időszakkal, hogy ilyenkor nem csinálhat mást az ember csak tanulhat (mert milyen már a vizsga előtti napon várost nézni...), mert különben lelkiismeret furdalása van. Persze akkor is, amikor ilyen hülye bejegyzéseket írogat, de ez más tészta...

Nem baj, már csak néhány nap és vége...ráadásul holnap este már valami egészen mást kell tanulnom, ami most egy kicsit (egészen meglepő módon) sokkal jobban izgat, sőt akár úgy is fogalmazhatunk, hogy kihívás. És ez jó....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése