Meghátrálás és siker

Nos az előző bejegyzésem hangulata már-már az előző szemesztert idézte, szóval most eloszlatok minden aggodalmat. Tegnap miután azt hiszem a huszadik munkaórán is túl voltam a "zero-inflated negative binomial model" programozásával kapcsolatban úgy döntöttem, hogy elég volt. Van Ophem már korábban mondta nekünk, hogy ha túl nehéz akkor válthatunk feladatot, de akkor még úgy éreztem ezt meg lehet csinálni, most azonban látom, hogy nem fog menni (legalábbis csütörtökig). Szóval gondoltam egyet és átálltam a "zero inflated poisson model"-re, amely ugyan kisebb kihívás, de hát az idő szorít. Mondanom sem kell mindössze 60 perc alatt sikerült elkészítenem a programot, amely szerintem tökéletesen működik. Szóval most elégedett vagyok, és talán péntekig be tudjuk fejezni ezt a házit is.

Apropó péntek. Fáj a szívem, de pénteken véget ér a szorgalmi időszak. Nagyon szerettem ezeket a tárgyakat, kicsit sajnálom, hogy újak jönnek. Addig is egy hét tanulás, néhány vizsga, és újra nyugi. Talán akkor majd visszatérek az eredeti modellre. Mert hát nem hagyom magam:

Szóval most egy ideig kevesebb bejegyzés és több tanulás jön...de ez így van jól...