Két keréken a városban

A hétvégén megint meglátogatott Judit. Bár találkozásunk nem volt problémamentes, ugyanis helyette csak Orsival és az öccsével futottunk össze a Central Stationben, azért kisebb vargabetűk után csak ideért.

Ma pedig újra városnéző túrára indultunk. Most azonban már professzionálisan csináltuk: elkértük Adele biciklijét, és két keréken csodáltuk meg a várost. Mondanom sem kell, teljesen más volt. Az út közepéről még a házak is másak, mint a járdáról és persze (majdnem) mindenütt ott voltunk pillanatok alatt.

A progrem most nem volt olyan sűrű, "csak" a történelmi múzeumot és a Begijnhof-ot látogattuk meg. Amúgy ezek az amszterdami múzeumok zseniálisak: az egész teljesen interaktív, le lehet ülni filmet nézni, valamilyen leírást meghallgatni, vagy csak megnézni egy maketten, hogy egy egyszerű csörlő hogyan működik. Szóval tényleg mindenki találhat maga számára érdekes dolgokat. A kedvencem az a film volt, amely 1000-től bemutatta, hogy Amszterdam hogyan fejlődött lakosait, területét és építészetét tekintve. Nem bírom megállni, hogy le ne írjam: Diemeneről már 1200-ban említést tesznek.

Aztán megnéztük Amszterdam egyik (szerintem leges-) legszebb negyedét: Jordan-t. Nagyon elragadó volt. Kicsi nyüzsgés, ellenben gyönyörű házak és csatornák...nagyon szép. Olyan, mint egy kicsi Amszterdam...

Végül Orsival, Pannival és Gergővel sült krumpliztunk, és megmutattuk Orsi öccsének a város legnagyobb biciklitárolóját, szerintem több száz bringával. Szerintem jobban bejött neki, mint a van Loon ház...:)

És meg valami: megcsináltam életem fényképét, íme:

A nap végén sajnos egy kis szigorral is találkoztunk: két egyenruhás először hollandul, majd angolul megrótt mindet, ugyanis a város legnagyobb biciklitárolója és a bicikli út közötti 7 méteren nem szálltunk le a bicikliről: "Tudják, a kék alapon fehér ember azt jelenti, hogy ez egy járda!" Persze mindezt 20, azaz húsz centiméterre a kék táblától, amelyiken egy bicikli volt. Na mindegy, igazuk volt, de szerintem ez csak kötözködés ...amit viszont nem szeretek!

Microeconometrics

Már régóta tervezem, hogy írok egy kicsit az egyetemről meg a kurzusokról, amiket az egyetemen hallagtok. Kezdem először a mikroökonometriával...

Mikor még otthon azon gondolkodtam, hogy mit kellene tanulnom Amsterdamban biztos voltam benne, hogy az ökonometriát nem lehet kihagyni. Mondjuk nagy szívfájdalmam, hogy az előző félévben nem voltam kint, mert akkor még több ökó kurzus volt, és ráadásul olyanok, amelyek elvileg előfeltételei ennek a mostaninak. De hát nem baj, kellő önbizalommal sikerült felvennem ezt a tárgyat, ilyet úgy sem tanulhatok otthon, ráadásul a mikroökonómia is igen közel áll hozzám...

Persze már az első óra igen meglepő volt: megkaptuk (kinyomtatva) a feldolgozandó cikk listáját (12 db, mindegyik 1995 utáni) a hozzájuk tartozó kérdésekkel, egy részletes tematikát a követelményekkel, a negyedév során elkészítendő projektek leírását és persze egy rövid ismertetőt a kurzus során használandó "R" nevű statisztikai programcsomagról. Ezt követően megtudtuk, hogy az 5 kerdit az 140 óra munkát igényel, azaz 7 héten át, minden hétköznap 4 órát!

Majd kezdetét vette a munka! Minden órára cikk, amelyet az előadó (Hans van Ophem) zseniálisan ad elő. De tényleg, bár a Blackboard szerint ő munka-gazdaságtannal foglalkozik, mintsem ökonometriával, azért eléggé vágja dolgokat: itt egy censored tobit modell, ott egy maximumlikelihood függvény. Csak kapkodom a fejem:) Amúgy a cikkek főleg a jövedelem és a végzettség kapcsolatáról szólnak, de persze akad, amelyik az egészségüggyel vagy éppen a bevándorlókkal foglalkozik. És persze úgy vannak a cikkek kiválasztva, hogy az aktuális témához passzoljanak. A tankönyvről (persze ez is van, nem is rövid) nem sok szó esik az órán. Éppen annyi, hogy otthon meg lehessen beőle érteni a dolgokat. És bizonyítani sem bizonyítunk semmit, hiszen mindenki le tudja csekkolni a könyvben, ha akarja...

A számítógépes szeminárium pedig teljesen más, mint otthon: előre megadott feladatot kell önállóan megcsinálni. Ha kérdés van, akkor az előadó vagy a kirendelt phd hallgató segít. Nincs projektor, előre elkészített fájl, semmi. Most például egy két hetes feladatban egy jobbról csonkított modellt kellett becsülnöm, Monte-Carlo módszerrel...

Egyébként az itteni Econometrics Master diákok okicsit olyanok, mint a gazdmatosok: folyton el vannak havazva, és rengeteget számolnak:) Mondjuk szerintem ők nem tanulnak annyi valszámot /val. elméletet / sztochasztikus folyamatokat / analízist /statisztikát, mint mi, de klasszisokkal több ökó kurzusuk van és ahogy látom modernebb megközelítésben foglalkoznak a dolgokkal.

Abban pedig, hogy teljesítem a kurzust csak reménykedni tudok: de ha meg lesz az 5.5, akkor azt hiszem nagyon elégedett leszek magammal:)

(Ha valakit érdekel a tematika, elküldöm neki e-mailben)

Mit tanuljon Sanyi a negyedik blokkban?

Szavazást indítok (remélem azért nem kerül a kérdés az OVB elé...):

Milyen kurzust tanuljak a következő negyedévben 5 kreditért?

Alternatívák:

1. Experimental Economics
Érv: ilyen nem tanulhatok otthon

2. Transition Economics
Érv: érdekes lehet, egy magyar számára, hogy gondolkodnak a hollandok az átmenetről

3. Behavioural Game Theory
Érv: ilyet sem nagyon tanulhatok otthon

4. Stochastic Calculus
Érv: végre még többet megtudhatnék a Black-Scholes modellről, meg az Ito-lemmáról

5. International Economic Organizations
Érv: mondjuk megtudhatom, hogyan fog minket romlásba vinni az IMF

6. Caput Advances in Investment Theory
Érv: újra elkezdhetem olvasni a Bodie-Kane-Marcus könyvet + használhatom a leverage szót tőkeáttétel helyett...:)

Szavazás indul!!!

Háttérinformációk: Kurzus katalógus

En ik vlieg, vlieg, vlieg...

Addig-addig duruzsoltak a fülembe míg meggyőztek. Először nem akartam, csak halogattam, de végül beadtam a derekam. Most már nyugodtan mondhatom: hatalmasat hibáztam volna, ha nem megyek el!!! Mert hát a karnevál az karnevál!

Vasárnap reggel kb. 20 nemzetközi diákkal keltem útra Tilburgból, hogy megcsodáljam a
maastrichti karnevált. Bemutatom az útitársaim egyik részét...

... a másik részét...












...és itt vannak a többiek is, már Maastrichtban:

Aztán meghódítottuk a várost: átkelés a Maast-on, gyönyörű házak, hatalmas főtér városházával és templommal és persze az elmaradhatatlan jelmezes hollandok.



Be kell, hogy valljam, én még sohasem láttam ennyi embert ilyen önfeledten szórakozni. A legkülönfélébb jelmezekben, pirostól elkezdve a lilán át minden színben pompáztak a jelmezesek. Az eső senkit nem zavart, mindenki mosolygott és élvezte a felvonulást. Zseniális volt.




Aztán mi is találtunk egy szimpatikus helyet, ahol végignézhettük az egész karneváli felvonulást. Így a kb 2,5 óra alatt volt időnk több száz fotót csinálni a viccesebbnél viccesebb figurákról. Volt itt Darth Vader, Elvis, méhecske, vám ellenőr, WC-kefe, oroszlán , katica és még sorolhatnám. És persze hatalmas kocsik, dübörgő zenével, konfettivel és az elmaradhatatlan sörrel.

Aztán a megfáradt utazók harapnivaló után néztek és szépen lassan elindultak hazafelé:

Persze otthagytuk a hatlamas tömeget, a sok bulizó hollandot, Elvist, az utcán heverő sörös poharakat...de azért a vonaton még egy kicsit dúdoltuk:

En ik vlieg, vlieg, vlieg...

DeKey: ki érti ezt?

Nem szeretem az ilyen ad hoc bejegyzéseket, de ezt nem állhattam meg...

Tegnap igen csak felhúzott a szállásadóm (deKey), amikor levelet (igen levelet és nem e-mailt) kaptam arról, hogy észrevették: 0,88 EUR tartozásom van, és hogy ezt 5 munkanapon belül szíveskedjem befizetni. Mert hát komolyan: a szolgálatások árszínvonalából kiindulva ennek a levélnek a költsége biztosan magasabb volt, mint 88 cent. El is döntöttem, csak az 5. munkanapon megyek be az irodába, és meggyőzöm őket, hogy nem jogosultak a 88 centemre, mert azt már befizettem!!!

Erre ma a következő üzenetet találom a postafiókomban (e-mail):

'Dear student,

Hereby I want to inform you about the reminder we send to you on the 17th of february 2009.

Woonstichting De Key made an huge mistake by sending you the letter.
There have been some internal problems with the booking systeem and because of the error it generated the deficit of € 0,88 cent.

We are very sorry about this false start and we are suggesting you to ignore te reminder.
It is very unproffessional from our side and I humbly apologize for this.

We hope that you are enjoying your new room and thank you for staying with us.

Kind regards,

A. Gopal"

Nos, most örülök, hogy igazam volt. Mondjuk egyszer szívesen kapnék ilyen levelet mondjuk a MÁV-Start Zrt.-től: kedves utas: sajnáljuk, hogy mindig késnek a vonatok, és a szerelvényeink állapota lehangoló. Ez az imázs igen rossz képet alakít ki a vállalatunkról...

I want to ride my bicycle...

Ma végre beizzítottam a bringámat. Nem ment könnyen, de sikerült és végre két keréken gurultam be az egyetemre. Persze ezelőtt több akadályt kellett elhárítanom:

1. Hát igen, a szomorú rabság. Nagyon vicces volt a kiszabadítás. Kiderítettem, hogy abba a helyiségbe tettem, ami a 9-11. szintekhez tartozik. Így nem volt más dolgom, mint kiállni a bejárathoz és várni, amíg valaki jön ezekről a szintekről. Persze vicces volt azzal a kérdéssel kezdeni, hogy "Hányadik szinten laksz?". Aztán persze kimagyáraztam magam, hogy tegnap még működött a kulcsom, ma meg már nem...meg hogy az az én biciklim ám, és nem elvinni akarom:) Szerencsére a véletlen az én oldalamon állt: elvileg 3/16 eséllyel találkozhattam jó emberrel, ennek megfelelően már az ötödik ember kiengedte a bicót.

2. Amszterdamban egy lakat nem lakat, szóval vennem kellett még egy speckó hátsókerék lakatot is. Szerencsére találtam egy tök olcsót az egy egyik mindent áruló boltban. Azonban kiderült, hogy én biciklim túl jó, ahhoz hogy fel lehessen rá rakni, így nem tudtam a vázhoz rögzíteni...(ha majd valaki jön hozzám hozhatna egy fém pántot vagy egy fúrót. A paramétereket majd megadom!) Így hát kockázatok: ha valaki el akarja vinni a komplett hátsó kereket, a 7 sebességgel együtt, akkor lakatostól el tudja vinni...de persze eltolni nem tudja a biciklit:)


3. Az időjárás: bár itt nem esett 30 cm hó, azért nincs olyan meleg. Sőt igen gyakran esik az eső, szóval rá kellett vennem magam, hogy elhagyjam a jól megszokott 9-es villamost. Meg hát még februárban érvényes a bérletem is, szóval ki kell használni a lehetőséget amíg vannak...


De ma végre tényleg megtört a jég. Mindenféle baleset nélkül (na jó, majdnem elütöttem egy figyelmetlen járókelőt...) sikerült mindössze 25 perc alatt betekernem. Nagyon klassz volt, sőt itt nemcsak 100% sík terepen kell mennem -mint Böszörményben -, hanem vannak lejtők is!!!

Az utolsó akadály a kerékpár elhelyezése volt: Mathia (akinek azóta szintén szerzett biciklit) azt mondta, hogy olyan helyre rakjam, ahol sok másik bringa van, mert akkor nem lopják el. Háát, ezekbe a tárolókba lehetetlen betenni két másik járgány közé...vagy 10 perc keresés után sikerült találnom egy megnyugtató helyet.

És hát igen, megszoktam hogy otthon nem előz meg senki. Örömmel jelenthetem, ma már Amszterdamban is én voltam a leggyorsabb...legalábbis 11.20 és 11.50 között a Diemen-UvA útvonalon. Sőt még a villamos sem hasított el mellettem, szóval bátran le merem vonni a következtetést: legfeljebb 10 perccel vagyok lassabb a villamosnál!!!!

(Igen, igen, a képen az ÉN biciklim látható)

Kiből lesz a cserebogár?

A blog indításakor úgy terveztem, hogy élményeket, képeket és benyomásokat mesélek el az esetleges olvasóknak, de tekintettel arra, hogy időm igen nagy hányadát töltöm cikkek olvasásával, így úgy döntöttem, beszámolok ezen jellegű élményeimről is.

A holnapi Microeconometrics órára egy a doktori képzéssel foglalkozó ökonometriai cikket olvastam. A tanulmány azzal foglalkozik, hogy milyen tényezőkkel magyarázható, hogy a diákok befejezik-e phd diplomájukat. A szerzők a top5 (azt nem mondják, hogy melyek ezek..) amerikai phd program diákjait vizsgálták 1989-ben. Persze ez csak a jelentkezés éve, a cikk 2007-ben jelent meg, így az adatokban követhető a felvett és végzett diákok későbbi pályafutása, publikációs listája. Az adatbázis olyan változókat tartalmazott, mint a jelentkezők életkora, neme, GRE pontszámai, az elvégzett undergraduate program minősége és az ajánlólevelet író professzor szakmai teljesítménye. Természetesen ezek között vannak relatíve szubjektív besorolások is, például nehéz eldönteni, hogy valaki 'top research economist' vagy csak 'active economist'. Ennél érdekesebb viszont, hogy a bíráló bizottság pontszámai is a magyarázóváltozók között vannak.

A modell keret, amit a szerzőpáros alkalmazott probit modell, a lehetséges kimenetek: elvégezte az adott diák a programot, avagy sem. Három különböző modell specifikációval találkozhatunk: a bizottságtól független magyarázó változók, a bizottság értékelése és a kettő együtt.

Ennél viszont érdekesebbek az eredmények: kiderül ugyanis, hogy GRE pontok bizony szignifikánsak, vagyis a pontszám növekedése növeli a program elvégzésének valószínűségét. Sőt, a külföldi (értsd nem amerikai) hallgatók nagyobb valószínűséggel végeznek, ugyanakkor a korábbi egyetem minősége nem igazán számít. Ugyanakkor valamilyen szinten a minőség mégis bekerül a képbe: az ajánlások írója (aki feltehetőleg a küldő egyetemen tanít) pozitívan befolyásolja az eredményességet. Az is kiderül ugyanakkor, ha csak is kizárólag a bizottsági ajánlást vesszük figyelembe, az is jó fok mérője a sikerességnek.

És, hogy mi volt a tanulsága számomra a cikknek: mikor egy cikket olvasok újra és újra erre a kurzusra, mindig rádöbbenek, hogy szinte bármilyen kérdést lehet vizsgálni ökonometriai módszerekkel. Ha van egy intézményünk (jelen esetben a felvételi metódus), és annak a működése megfelelően van dokumentálva (értsd vannak adatok), akkor egészen objektívnak tűnő módon is lehet módosítani az értékelés szempontjait, és a kiválasztás metódusát. Mert hát az is kiderül a cikkből, hogy a 3 modell közül, a harmadik specifikáció a legerősebb, vagyis a hozott háttér, és a bizottsági értékelés együttese magyarázza legjobban a sikert.

És még egy megjegyzés: a cikkben található egy hivatkozás egy 2003-as folyóirat és egyetemi rangsorra. Ezt is érdemes megnézni. Kiderül például, hogy ezen rangsor szerint Európában a University of Tilburg járt az élen...

Szóval csak ajánlani tudom mindenkinek:

"The Search for Economics Talent: Doctoral Completion and research Productivity " by W.A. Grove and S. Wu, American Economic Journal, 2007,pp. 506-511.

Mr Bunny, I would like to have a little bunny!

9.58, Utrecht, szikrázó napsütés, 3 Celsius fok. Valahogy így indult a mai utrechti városnéző kirándulásunk Judittal.


Az állomástól kb. 3 perc alatt sikerült bejutni a belvárosba, ahol elénk tárult a városka hatalmas gótikus dómja, és a hozzá tartozó 112,32 méter magas harangtorony. Állítólag törvény írja elő, hogy ennél magasabb épületet nem lehet építeni a városban. Persze elsőre nem sikerült bejutnunk a templomba, csak 3 bezárt kaput találtunk, így délelőtti városnézésre adtuk a fejünket...

Nem is kellett csalódnunk. Hangulatos utcák, két pici csatorna hidakkal, és hidakhoz lakatolt biciklikkel, rengeteg nyüzsgő ember, virágpiac és sok-sok bicikli. És persze bárhová is mentünk, fölénk tornyosult a hatalmas harangtorony:) Aztán a hideg győzedelmeskedett felettünk, beizzítottuk a Múzeum Kártyánkat, és nekivágtunk a Centraal Múzeumnak. Ez maga volt egy labirintus, én még ennyit sosem bolyongtam múzeumban, ehhez képest a Louvre egy nyíl egyenes alagút. Volt itt minden, németalföldi festészet, 20. századi modern művészet, kardok, egy körülbelül 4000 éves szarvas agancs, és egy mocsárból kiemelt hatalmas viking hajó. Ja, és minden festményen az elmaradhatatlan kutya...

Ezután továbbálltunk a szemközti épületbe, amely történetesen Miffy bunny-nak, a holland nyuszinak állított emléket. Na persze nem egy emléktáblára kell gondolni, hanem egy gyerekeknek berendezett kiállításra, ahol minden Miffy-ről, és Dick Bruna-ról szólt, aki a figurát rajzolta. Mondanom sem kell, a hely tele volt gyerekekkel, a ruhatárban 10 babakocsit számoltam meg. Maga a kiállítás pedig nagyon cuki volt, tele mesekönyvekkel, és Miffy figurákkal. Meg is hallgattunk egy mesét, amely természetesen a Bunny családról szólt:)


Amúgy Nap közben azért ettünk az elmaradhatatlan holland sült krumpliból is, belülről is megnéztük a dómot (amely modern szobroktól mentes volt), megismerkedtem az Aboriginal Art nevezetű irányzattal, és "gyönyörű" kegytárgyakat láttunk a Catharijneconvent múzeumban. Juditban nem tudom, hogy hol van a festményradar, de nagyon jól működik: már vagy 10 perce csak a távolból figyeltük a képeket, mikor csillogó szemekkel felkiáltott, "Jé, ez nem egy Rembrant metszet?". A választ mindenki kitalálhatja...

Végül teljesen összefagyva búcsú az állomáson, aztán rövid vonatozás, és újra Diemen...meg az assignmentek...

Ez az a ház....

Sajnos a Tankcsapda már nem fért bele az amszterdami csomagomba, de azért a villamosmegálló és a lakásom között gyakran dúdolgatom...ez a ház tényleg megér egy misét...

Képzeljünk el egy nyugat-európai várost, ahol a diákoknak a lakásokat egy gonosz monopolista árulja. A diákok elsősorban a belső körben szeretnének lakni, hiszen így közel az egyetem, ugyanakkor ezt meg kell fizetni, ráadásul a lakások száma korlátozott. Persze a külső körben a lakások olcsóak, ugyanakkor szegény diákoknak 30 percet kell tekerniük bringával minden nap az egyetemre. A diákok első sorban így a belső körbe szeretnének költözni, de hát a rezervációs áruk sajnos véges. Felmerül a kérdés, hogy mi lesz ezen a piacon az egyensúlyi ár? Kik fognak egyáltalán lakáshoz jutni? Hatékony ez az elosztás?

Persze a gonosz monopolistának (deKey) illene egy árat megszabni a belső körben lévő lakásokért, még akkor is, ha nem adja ki mindet. Ez logikus is lenne, hiszen így maximalizálhatja a profitját, és a diákok, alacsony rezervációs árral a külső körbe kerülnek... De mi van akkor, ha ez egy első fokon árdiszkrimináló monopolista? Na jó, ez túlzás. Én biztosan nem fogom megmondani neki a rezervációs áramat. De sajnos az országból, ahonnan érkezem, akár még tud is következtetni rá...

Szóval mielőtt Amszterdamba érkeztem valahogy úgy éreztem magam, mint egy diák, aki a Varian könyv első (vagy talán második) fejezetéből szabadult. Kaptam egy ajánlatot, és 'take it or leave it' alapon dönthettem, hogy a gonosz monopolista ajánlatát fogadom el (a külső körben), vagy keresek magamnak lakhelyet. Persze, aki ismer tudja a választ, győzött a kockázat kerülésem...és most itt élek Diemenben.

Ugyanakkor a szobám nagyon király: pont olyan karosszékem van, mint amit Gábor hagyományozott rám, még az A/20-ban. Sőt saját fürdőszobám is van, és a konyhán mindössze 4 nemzetközi társammal kell osztoznom (a bemutatásuk hamarosan következik:)). Sőt meglepetésként érkezésemkor még IKEA konyha szettet is kaptam, egyebek közt serpenyővel, konyharuhával és sör bontóval. Szóval összességében elég jó, itt a másodikon. Ráadásul ha kinézek az ablakon az általam imádott, téglával kirakott, és hatalmas ablakkal rendelkező holland sorházakat láthatom. Kell ennél több?

Persze azért néha meglepődöm: tegnap kaptam a deKey-től egy holland levelet...nem nagyon értettem. De szerencsére ma újra elküldték, most már angolul és e-mailben. A tartalma röviden összefoglalva: kérem takarítsa ki az erkélyét, mert február közepétől várhatóan májusig felújítás lesz, ami kosszal és zajjal járhat...

Szóval még nem tisztult le teljesen a kép: gonosz monopolista, vagy a nemzetközi diákok jólétéért elkötelezett segélyszervezet...majd meglátjuk!

Breaking News

Nos igen, ez a pillanat is eljött. Nem gondoltam, hogy könnyű lesz, de végül is sikerült: bicikli tulajdonos lettem.

Mióta itt vagyok Amsztredamban (már 14 napja) csodáltam a hollandokat a bicikli használati szokásaikért. Egyelőre nem találtam olyan utat (persze keresem), amely mellett ne lenne bicikliút, és persze olyan helyet sem, ahová ne lenne lelakatolva egy-két bicó. Tekintettel arra, hogy az egyetemtől, és egyáltalán a belvárostól igen messze lakom, és a tömegközlekedés igen drága, már pont ideje volt. Persze ezt csak részben köszönhetem magamnak:)

Szerdán Danielaval (svájci lány) és Mathiaval (olasz fiú) nekivágtunk, hogy megkeressük az egyik hírhedt bicikli boltot. Erről azt érdemes tudni, hogy a nemzetközi diákok 10% engedmény kapnak, és a szemeszter végén, azaz júniusban, állapottól függően, maximum 50%-os áron visszaveszik a járművemet. Sikerült is megtalálni a helyet, a város másik végén. Az eladó srác nem volt túl jó fej, de miután megtudta, hogy 100 EUR alatti használt biciklit keresünk, bevezetett minket egy hátsó terembe, ahol halomra álltak a használt, de azért valamennyire felújított járgányok. Persze a többség 110EUR-nál kezdődött, és őszintén szólva nem sok különbséget láttam köztük, és a nagyszüleim kamrájában látható bringák között. Viszont most szerencsém volt. Találtam egy mountain bike-ot, amelynek a gumiai újak voltak, és működőképesnek nézett ki, mindössze 75 EUR-ért. Bár éreztem, hogy itt valami gigszer van (rossz bicikli 150-ért, jó bicikli 75-ért....), de ezt nem lehetett otthagyni. Nem volt más hátra, mint venni rá egy lakatot, és hazatekerni. (Sajnos Mathia nem talált magának biciklit, de Daniela szintén vett magának egyet hasonló diszkont áron.)

Így végre, az új biciklimmel jöhettem vissza Diemenbe, ami a kisebb vargabetűk miatt több, mint egy óra hosszúra nyúlott. Mindenesetre az első tesztek alapján a bringa a célnak tökéletesen megfelel. A javítással kapcsolatban bizakodó vagyok: az otthoni bringámnak soha semmi baja nem szokott lenni, remélem ennek sem lesz. Persze kell még rá vennem még egy lakatot (Amszterdamban egy lakat semmire sem elég...), de aztán már forgalomba is állok vele...

Azért még egy gigszer történt, nem is én lennék... Az épületnek van egy pincéje, ahol 5 bicikli tároló közül választhattam. Be is raktam az egyikbe, ám mint utóbb kiderült az nem az én szintemnek van. A baj viszont az, hogy erre csak akkor döbbentem rá, mikor észrevettem, hogy nem tudok bejutni a tárolóba...szóval egyelőre csak egy rácson keresztül tudom nézni a csodálatos kerékpárom...de azért a hétvégén majd megpróbálom kiszabadítani a szomorú rabságból...

(Ha minden jól megy a hétvégén kép is lesz rólunk:))

Városnézés

A hétvégén végre meglátogatott Judit, így a péntek délutáni IO óra után nyakunkba vettük a várost. Hol is kezdhettünk volna máshol, mint a Van Gogh múzeumban. Eddig nem voltam túl nagy rajongója a festményeknek, valahogy Vasarellin kívül nem sikerült megszeretnem őket, de be kell valljam, ez zseniális volt. Ez a Van Gogh tényleg tudott valamit. Egyébként a legtanulságosabb az volt, ahogyan a kiállítás bemutatta, hogyan hatottak rá kortársai, és hogyan alakult ki az élete végére védjegyévé vált stílusa. Persze nekem , laikusnak könnyű bármit is bebeszélni...

A városnézést másnap további 5 látványossággal folytattuk. Először megnéztük a van Loon házat, amely egy gazdag kereskedő család rezidenciája, melyből épp csak kiköltöztek, már át is adták a nézőközönségnek. Bár nem hiszem, hogy mostanában ilyen 5 szobás lakásban fogok lakni, de azért egyszer hátha...A könyvtárszobát meg különösen irigyeltem a hatalmas szekrényekkel, teli könyvekkel, amelyek megbújtak a tapéta mögött, a falban. Sajnos a van Loon macskával nem sikerült találkoznunk, de talán legközelebb.


Ezt követően voltunk még az "Old Church" nevezetű protestáns templomban, amely két mozzanattal vonult be az emlékezetembe: egyrészt a modern kiállítással, ami benne volt (képzeljetek el egy fát a templom közepén, amely mellett megrágcsált almák hevernek), másrészt azokkal a székekkel, amelyek közmondásokat szimbolizálnak, így okítva a hívőket. Persze mondanom sem kell, hogy a templom a Piros lámpás negyed közepén van! Ezután gyors váltással betértünk a Rejtett Templomba. Ez a változatosság kedvéért már katolikus "templom" volt. Azért teszem idézőjelek közé a templom szót, mert igazából ez egy közönséges amszterdami polgárháznak néz ki kívülről, de mivel a katolikusokat üldözték, így ebben rendeztek be egy komplett templomot. Zseniális volt, ahogyan próbálták eltitkolni a külvilág elől a templom létezését, és kívülről mennyire adtak a látszatra. Az épület pedig a belső kis lépcsőivel, folyosóival igencsak megnyerő volt. Persze a legendák szerint igazából mindenki tudott a templom létezéséről, de ez afféle közös tudás volt, és nem köztudott tudás.

Ezeken a helyeken kívül voltunk még a Nemo múzeumben, amit az otthoni Csodák Palotájához tudok hasonlítani. Sajnos (lehet, hogy Judit örömére:) az ördöglakatokat nem találtam meg, de azért így is érdekes volt. Vasárnap még, a rengeteg séta mellett, megnéztük a Tropen múzeumot is, amely egy történelmi kiállítás a különböző tájakról, civilizációkról, keletről és nyugatról egyaránt.

De hogyan tudtunk ennyi mindent megnézni? Judit számára nincsenek lehetetlenek, és megtalálta a holland múzeumkártyát, amely mindössze 24 EUR, és egy egész éven át érvényes Hollandia csaknem összes múzeumába, így nem kell aggódnom, hisz minden nap megnézhetem a Krumplievőket.

A következő célpont pedig a hétvégén Utrecht!!!

UvA

Már első nap gondjaim támadtak a az egyetemem nevével...csak nyugisan figyeltem a holland tájat a vonaton, a formára szabott vízelvezetőkkel a földek között, és a békésen legelésző birkákkal, amikor szóba kellett elegyednem egy majdnem őslakossal. Hamar kiderült, hogy ő Eindhovenben phd-zett, én meg Amszterdamban fogok tanulni. De hol is? Ok-ok, az amszterdami egyetemen. Node melyiken? Nyilván az uvéán...vagy inkább az ufán??? ... vagy az üfán???..vagy a júvíén??? Szerencsére eddig az egyetemmel kapcsolatban ez volt a legnagyobb gondom...

Nos, igen-igen, ez az épület, a jobb oldalon, ahol napjaim nagy részét töltöm. Az épület bár nem túl egységes, azért igencsak élhető. Persze néhány embernek szúrhatja a szemét, hogy az épület egy része leginkább a debreceni Kenézy kórházra hasonlít, azért belülről igencsak király. A város közepén, egy csatorna felett ível át, ami bár kisebb mint a Duna, de azért így is elég hangulatos. Az első meglepetés a könyvtárban ért. Véletlenül sikerült betévednem a fizikusok könyvtárába, ahol a kvantummechanika és a termodinamika között gondoltam csak megbújik egy Varian könyv is. De sajnos tévedtem, a KözGáz karnak van saját könyvtára, amit nem másról neveztek el, mint Pierson Révészről, aki történetesen Magyarországon született. Fura, hogy róla nem hallani itthon.

Egyébként a könyvtár tele van zseniális könyvekkel, bár amikor az Econometrica számai után érdeklődtem közölték, nyomtatva csak 2006 után van meg (persze eddig nem találtam olyan cikket, amit ne lehetett volna letölteni valamelyik adatbázisból...). Ráadásul minden könyvből csak egy, legfeljebb két példány van. Itt nem dívik a "Vegyünk könyvet az egész évfolyamnak" jelmondat, a hangsúly a választékon van. Bár ők is tudnak hibázni: már az első nap megtaláltam az összefoglalót a 3. nemzetközi input-output konferenciáról. Kap egy hangszórót, aki megmondja, hogy kinek a cikke szerepel benne, és hogy hol rendezték:)

És hát az egyetemi kávézó. Ma meglepődve hallottam a többi diáktól, hogy deflációs hullám érte el az egyetemet, tavalyi árhoz képest több mint 30%-kal mérsékelték a kávé árát. Most már csak 1 EUR:) Persze gondoltam én felvághatok, hogy én olyan egyetemre járok, amelynek diszkó üzemel a pincéjében, de sajnos túlszárnyaltak. Az egyetemi kávézóba bármelyik két órám között megihatok egy sört a nagy izgalmakra...