Városnézés

A hétvégén végre meglátogatott Judit, így a péntek délutáni IO óra után nyakunkba vettük a várost. Hol is kezdhettünk volna máshol, mint a Van Gogh múzeumban. Eddig nem voltam túl nagy rajongója a festményeknek, valahogy Vasarellin kívül nem sikerült megszeretnem őket, de be kell valljam, ez zseniális volt. Ez a Van Gogh tényleg tudott valamit. Egyébként a legtanulságosabb az volt, ahogyan a kiállítás bemutatta, hogyan hatottak rá kortársai, és hogyan alakult ki az élete végére védjegyévé vált stílusa. Persze nekem , laikusnak könnyű bármit is bebeszélni...

A városnézést másnap további 5 látványossággal folytattuk. Először megnéztük a van Loon házat, amely egy gazdag kereskedő család rezidenciája, melyből épp csak kiköltöztek, már át is adták a nézőközönségnek. Bár nem hiszem, hogy mostanában ilyen 5 szobás lakásban fogok lakni, de azért egyszer hátha...A könyvtárszobát meg különösen irigyeltem a hatalmas szekrényekkel, teli könyvekkel, amelyek megbújtak a tapéta mögött, a falban. Sajnos a van Loon macskával nem sikerült találkoznunk, de talán legközelebb.


Ezt követően voltunk még az "Old Church" nevezetű protestáns templomban, amely két mozzanattal vonult be az emlékezetembe: egyrészt a modern kiállítással, ami benne volt (képzeljetek el egy fát a templom közepén, amely mellett megrágcsált almák hevernek), másrészt azokkal a székekkel, amelyek közmondásokat szimbolizálnak, így okítva a hívőket. Persze mondanom sem kell, hogy a templom a Piros lámpás negyed közepén van! Ezután gyors váltással betértünk a Rejtett Templomba. Ez a változatosság kedvéért már katolikus "templom" volt. Azért teszem idézőjelek közé a templom szót, mert igazából ez egy közönséges amszterdami polgárháznak néz ki kívülről, de mivel a katolikusokat üldözték, így ebben rendeztek be egy komplett templomot. Zseniális volt, ahogyan próbálták eltitkolni a külvilág elől a templom létezését, és kívülről mennyire adtak a látszatra. Az épület pedig a belső kis lépcsőivel, folyosóival igencsak megnyerő volt. Persze a legendák szerint igazából mindenki tudott a templom létezéséről, de ez afféle közös tudás volt, és nem köztudott tudás.

Ezeken a helyeken kívül voltunk még a Nemo múzeumben, amit az otthoni Csodák Palotájához tudok hasonlítani. Sajnos (lehet, hogy Judit örömére:) az ördöglakatokat nem találtam meg, de azért így is érdekes volt. Vasárnap még, a rengeteg séta mellett, megnéztük a Tropen múzeumot is, amely egy történelmi kiállítás a különböző tájakról, civilizációkról, keletről és nyugatról egyaránt.

De hogyan tudtunk ennyi mindent megnézni? Judit számára nincsenek lehetetlenek, és megtalálta a holland múzeumkártyát, amely mindössze 24 EUR, és egy egész éven át érvényes Hollandia csaknem összes múzeumába, így nem kell aggódnom, hisz minden nap megnézhetem a Krumplievőket.

A következő célpont pedig a hétvégén Utrecht!!!