9.58, Utrecht, szikrázó napsütés, 3 Celsius fok. Valahogy így indult a mai utrechti városnéző kirándulásunk Judittal.
Az állomástól kb. 3 perc alatt sikerült bejutni a belvárosba, ahol elénk tárult a városka hatalmas gótikus dómja, és a hozzá tartozó 112,32 méter magas harangtorony. Állítólag törvény írja elő, hogy ennél magasabb épületet nem lehet építeni a városban. Persze elsőre nem sikerült bejutnunk a templomba, csak 3 bezárt kaput találtunk, így délelőtti városnézésre adtuk a fejünket...
Nem is kellett csalódnunk. Hangulatos utcák, két pici csatorna hidakkal, és hidakhoz lakatolt biciklikkel, rengeteg nyüzsgő ember, virágpiac és sok-sok bicikli. És persze bárhová is mentünk, fölénk tornyosult a hatalmas harangtorony:) Aztán a hideg győzedelmeskedett felettünk, beizzítottuk a Múzeum Kártyánkat, és nekivágtunk a Centraal Múzeumnak. Ez maga volt egy labirintus, én még ennyit sosem bolyongtam múzeumban, ehhez képest a Louvre egy nyíl egyenes alagút. Volt itt minden, németalföldi festészet, 20. századi modern művészet, kardok, egy körülbelül 4000 éves szarvas agancs, és egy mocsárból kiemelt hatalmas viking hajó. Ja, és minden festményen az elmaradhatatlan kutya...
Ezután továbbálltunk a szemközti épületbe, amely történetesen Miffy bunny-nak, a holland nyuszinak állított emléket. Na persze nem egy emléktáblára kell gondolni, hanem egy gyerekeknek berendezett kiállításra, ahol minden Miffy-ről, és Dick Bruna-ról szólt, aki a figurát rajzolta. Mondanom sem kell, a hely tele volt gyerekekkel, a ruhatárban 10 babakocsit számoltam meg. Maga a kiállítás pedig nagyon cuki volt, tele mesekönyvekkel, és Miffy figurákkal. Meg is hallgattunk egy mesét, amely természetesen a Bunny családról szólt:)
Amúgy Nap közben azért ettünk az elmaradhatatlan holland sült krumpliból is, belülről is megnéztük a dómot (amely modern szobroktól mentes volt), megismerkedtem az Aboriginal Art nevezetű irányzattal, és "gyönyörű" kegytárgyakat láttunk a Catharijneconvent múzeumban. Juditban nem tudom, hogy hol van a festményradar, de nagyon jól működik: már vagy 10 perce csak a távolból figyeltük a képeket, mikor csillogó szemekkel felkiáltott, "Jé, ez nem egy Rembrant metszet?". A választ mindenki kitalálhatja...
Végül teljesen összefagyva búcsú az állomáson, aztán rövid vonatozás, és újra Diemen...meg az assignmentek...
Az állomástól kb. 3 perc alatt sikerült bejutni a belvárosba, ahol elénk tárult a városka hatalmas gótikus dómja, és a hozzá tartozó 112,32 méter magas harangtorony. Állítólag törvény írja elő, hogy ennél magasabb épületet nem lehet építeni a városban. Persze elsőre nem sikerült bejutnunk a templomba, csak 3 bezárt kaput találtunk, így délelőtti városnézésre adtuk a fejünket...
Nem is kellett csalódnunk. Hangulatos utcák, két pici csatorna hidakkal, és hidakhoz lakatolt biciklikkel, rengeteg nyüzsgő ember, virágpiac és sok-sok bicikli. És persze bárhová is mentünk, fölénk tornyosult a hatalmas harangtorony:) Aztán a hideg győzedelmeskedett felettünk, beizzítottuk a Múzeum Kártyánkat, és nekivágtunk a Centraal Múzeumnak. Ez maga volt egy labirintus, én még ennyit sosem bolyongtam múzeumban, ehhez képest a Louvre egy nyíl egyenes alagút. Volt itt minden, németalföldi festészet, 20. századi modern művészet, kardok, egy körülbelül 4000 éves szarvas agancs, és egy mocsárból kiemelt hatalmas viking hajó. Ja, és minden festményen az elmaradhatatlan kutya...
Ezután továbbálltunk a szemközti épületbe, amely történetesen Miffy bunny-nak, a holland nyuszinak állított emléket. Na persze nem egy emléktáblára kell gondolni, hanem egy gyerekeknek berendezett kiállításra, ahol minden Miffy-ről, és Dick Bruna-ról szólt, aki a figurát rajzolta. Mondanom sem kell, a hely tele volt gyerekekkel, a ruhatárban 10 babakocsit számoltam meg. Maga a kiállítás pedig nagyon cuki volt, tele mesekönyvekkel, és Miffy figurákkal. Meg is hallgattunk egy mesét, amely természetesen a Bunny családról szólt:)
Amúgy Nap közben azért ettünk az elmaradhatatlan holland sült krumpliból is, belülről is megnéztük a dómot (amely modern szobroktól mentes volt), megismerkedtem az Aboriginal Art nevezetű irányzattal, és "gyönyörű" kegytárgyakat láttunk a Catharijneconvent múzeumban. Juditban nem tudom, hogy hol van a festményradar, de nagyon jól működik: már vagy 10 perce csak a távolból figyeltük a képeket, mikor csillogó szemekkel felkiáltott, "Jé, ez nem egy Rembrant metszet?". A választ mindenki kitalálhatja...
Végül teljesen összefagyva búcsú az állomáson, aztán rövid vonatozás, és újra Diemen...meg az assignmentek...
Nem szar hely... örülök, hogy lelkesen blogolsz. :)
VálaszTörlésHát az biztos, ha nagyon muszáj lenne, akkor Kőszeghez tudnám hasonlítani. Bár egyáltalán nem hasonlítanak, de ott éreztem ilyen jól magam...
VálaszTörlésJudit megmutatta Miffyt. Jelentem, rajongó lettem, ezért két hét múlva elzarándokolok a híres Dick Bruna házba
VálaszTörlésAddig is egy kis ízelítő az otthoniaknak:
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=8QglwKjeuS0