I want to ride my bicycle...

Ma végre beizzítottam a bringámat. Nem ment könnyen, de sikerült és végre két keréken gurultam be az egyetemre. Persze ezelőtt több akadályt kellett elhárítanom:

1. Hát igen, a szomorú rabság. Nagyon vicces volt a kiszabadítás. Kiderítettem, hogy abba a helyiségbe tettem, ami a 9-11. szintekhez tartozik. Így nem volt más dolgom, mint kiállni a bejárathoz és várni, amíg valaki jön ezekről a szintekről. Persze vicces volt azzal a kérdéssel kezdeni, hogy "Hányadik szinten laksz?". Aztán persze kimagyáraztam magam, hogy tegnap még működött a kulcsom, ma meg már nem...meg hogy az az én biciklim ám, és nem elvinni akarom:) Szerencsére a véletlen az én oldalamon állt: elvileg 3/16 eséllyel találkozhattam jó emberrel, ennek megfelelően már az ötödik ember kiengedte a bicót.

2. Amszterdamban egy lakat nem lakat, szóval vennem kellett még egy speckó hátsókerék lakatot is. Szerencsére találtam egy tök olcsót az egy egyik mindent áruló boltban. Azonban kiderült, hogy én biciklim túl jó, ahhoz hogy fel lehessen rá rakni, így nem tudtam a vázhoz rögzíteni...(ha majd valaki jön hozzám hozhatna egy fém pántot vagy egy fúrót. A paramétereket majd megadom!) Így hát kockázatok: ha valaki el akarja vinni a komplett hátsó kereket, a 7 sebességgel együtt, akkor lakatostól el tudja vinni...de persze eltolni nem tudja a biciklit:)


3. Az időjárás: bár itt nem esett 30 cm hó, azért nincs olyan meleg. Sőt igen gyakran esik az eső, szóval rá kellett vennem magam, hogy elhagyjam a jól megszokott 9-es villamost. Meg hát még februárban érvényes a bérletem is, szóval ki kell használni a lehetőséget amíg vannak...


De ma végre tényleg megtört a jég. Mindenféle baleset nélkül (na jó, majdnem elütöttem egy figyelmetlen járókelőt...) sikerült mindössze 25 perc alatt betekernem. Nagyon klassz volt, sőt itt nemcsak 100% sík terepen kell mennem -mint Böszörményben -, hanem vannak lejtők is!!!

Az utolsó akadály a kerékpár elhelyezése volt: Mathia (akinek azóta szintén szerzett biciklit) azt mondta, hogy olyan helyre rakjam, ahol sok másik bringa van, mert akkor nem lopják el. Háát, ezekbe a tárolókba lehetetlen betenni két másik járgány közé...vagy 10 perc keresés után sikerült találnom egy megnyugtató helyet.

És hát igen, megszoktam hogy otthon nem előz meg senki. Örömmel jelenthetem, ma már Amszterdamban is én voltam a leggyorsabb...legalábbis 11.20 és 11.50 között a Diemen-UvA útvonalon. Sőt még a villamos sem hasított el mellettem, szóval bátran le merem vonni a következtetést: legfeljebb 10 perccel vagyok lassabb a villamosnál!!!!

(Igen, igen, a képen az ÉN biciklim látható)