A hétvégén megint meglátogatott Judit. Bár találkozásunk nem volt problémamentes, ugyanis helyette csak Orsival és az öccsével futottunk össze a Central Stationben, azért kisebb vargabetűk után csak ideért.
Ma pedig újra városnéző túrára indultunk. Most azonban már professzionálisan csináltuk: elkértük Adele biciklijét, és két keréken csodáltuk meg a várost. Mondanom sem kell, teljesen más volt. Az út közepéről még a házak is másak, mint a járdáról és persze (majdnem) mindenütt ott voltunk pillanatok alatt.
A progrem most nem volt olyan sűrű, "csak" a történelmi múzeumot és a Begijnhof-ot látogattuk meg. Amúgy ezek az amszterdami múzeumok zseniálisak: az egész teljesen interaktív, le lehet ülni filmet nézni, valamilyen leírást meghallgatni, vagy csak megnézni egy maketten, hogy egy egyszerű csörlő hogyan működik. Szóval tényleg mindenki találhat maga számára érdekes dolgokat. A kedvencem az a film volt, amely 1000-től bemutatta, hogy Amszterdam hogyan fejlődött lakosait, területét és építészetét tekintve. Nem bírom megállni, hogy le ne írjam: Diemeneről már 1200-ban említést tesznek.
Aztán megnéztük Amszterdam egyik (szerintem leges-) legszebb negyedét: Jordan-t. Nagyon elragadó volt. Kicsi nyüzsgés, ellenben gyönyörű házak és csatornák...nagyon szép. Olyan, mint egy kicsi Amszterdam...
Végül Orsival, Pannival és Gergővel sült krumpliztunk, és megmutattuk Orsi öccsének a város legnagyobb biciklitárolóját, szerintem több száz bringával. Szerintem jobban bejött neki, mint a van Loon ház...:)
És meg valami: megcsináltam életem fényképét, íme:
Ma pedig újra városnéző túrára indultunk. Most azonban már professzionálisan csináltuk: elkértük Adele biciklijét, és két keréken csodáltuk meg a várost. Mondanom sem kell, teljesen más volt. Az út közepéről még a házak is másak, mint a járdáról és persze (majdnem) mindenütt ott voltunk pillanatok alatt.
A progrem most nem volt olyan sűrű, "csak" a történelmi múzeumot és a Begijnhof-ot látogattuk meg. Amúgy ezek az amszterdami múzeumok zseniálisak: az egész teljesen interaktív, le lehet ülni filmet nézni, valamilyen leírást meghallgatni, vagy csak megnézni egy maketten, hogy egy egyszerű csörlő hogyan működik. Szóval tényleg mindenki találhat maga számára érdekes dolgokat. A kedvencem az a film volt, amely 1000-től bemutatta, hogy Amszterdam hogyan fejlődött lakosait, területét és építészetét tekintve. Nem bírom megállni, hogy le ne írjam: Diemeneről már 1200-ban említést tesznek.
Aztán megnéztük Amszterdam egyik (szerintem leges-) legszebb negyedét: Jordan-t. Nagyon elragadó volt. Kicsi nyüzsgés, ellenben gyönyörű házak és csatornák...nagyon szép. Olyan, mint egy kicsi Amszterdam...
Végül Orsival, Pannival és Gergővel sült krumpliztunk, és megmutattuk Orsi öccsének a város legnagyobb biciklitárolóját, szerintem több száz bringával. Szerintem jobban bejött neki, mint a van Loon ház...:)
És meg valami: megcsináltam életem fényképét, íme:
A nap végén sajnos egy kis szigorral is találkoztunk: két egyenruhás először hollandul, majd angolul megrótt mindet, ugyanis a város legnagyobb biciklitárolója és a bicikli út közötti 7 méteren nem szálltunk le a bicikliről: "Tudják, a kék alapon fehér ember azt jelenti, hogy ez egy járda!" Persze mindezt 20, azaz húsz centiméterre a kék táblától, amelyiken egy bicikli volt. Na mindegy, igazuk volt, de szerintem ez csak kötözködés ...amit viszont nem szeretek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése