2009. február 13., péntek

Breaking News

Nos igen, ez a pillanat is eljött. Nem gondoltam, hogy könnyű lesz, de végül is sikerült: bicikli tulajdonos lettem.

Mióta itt vagyok Amsztredamban (már 14 napja) csodáltam a hollandokat a bicikli használati szokásaikért. Egyelőre nem találtam olyan utat (persze keresem), amely mellett ne lenne bicikliút, és persze olyan helyet sem, ahová ne lenne lelakatolva egy-két bicó. Tekintettel arra, hogy az egyetemtől, és egyáltalán a belvárostól igen messze lakom, és a tömegközlekedés igen drága, már pont ideje volt. Persze ezt csak részben köszönhetem magamnak:)

Szerdán Danielaval (svájci lány) és Mathiaval (olasz fiú) nekivágtunk, hogy megkeressük az egyik hírhedt bicikli boltot. Erről azt érdemes tudni, hogy a nemzetközi diákok 10% engedmény kapnak, és a szemeszter végén, azaz júniusban, állapottól függően, maximum 50%-os áron visszaveszik a járművemet. Sikerült is megtalálni a helyet, a város másik végén. Az eladó srác nem volt túl jó fej, de miután megtudta, hogy 100 EUR alatti használt biciklit keresünk, bevezetett minket egy hátsó terembe, ahol halomra álltak a használt, de azért valamennyire felújított járgányok. Persze a többség 110EUR-nál kezdődött, és őszintén szólva nem sok különbséget láttam köztük, és a nagyszüleim kamrájában látható bringák között. Viszont most szerencsém volt. Találtam egy mountain bike-ot, amelynek a gumiai újak voltak, és működőképesnek nézett ki, mindössze 75 EUR-ért. Bár éreztem, hogy itt valami gigszer van (rossz bicikli 150-ért, jó bicikli 75-ért....), de ezt nem lehetett otthagyni. Nem volt más hátra, mint venni rá egy lakatot, és hazatekerni. (Sajnos Mathia nem talált magának biciklit, de Daniela szintén vett magának egyet hasonló diszkont áron.)

Így végre, az új biciklimmel jöhettem vissza Diemenbe, ami a kisebb vargabetűk miatt több, mint egy óra hosszúra nyúlott. Mindenesetre az első tesztek alapján a bringa a célnak tökéletesen megfelel. A javítással kapcsolatban bizakodó vagyok: az otthoni bringámnak soha semmi baja nem szokott lenni, remélem ennek sem lesz. Persze kell még rá vennem még egy lakatot (Amszterdamban egy lakat semmire sem elég...), de aztán már forgalomba is állok vele...

Azért még egy gigszer történt, nem is én lennék... Az épületnek van egy pincéje, ahol 5 bicikli tároló közül választhattam. Be is raktam az egyikbe, ám mint utóbb kiderült az nem az én szintemnek van. A baj viszont az, hogy erre csak akkor döbbentem rá, mikor észrevettem, hogy nem tudok bejutni a tárolóba...szóval egyelőre csak egy rácson keresztül tudom nézni a csodálatos kerékpárom...de azért a hétvégén majd megpróbálom kiszabadítani a szomorú rabságból...

(Ha minden jól megy a hétvégén kép is lesz rólunk:))

3 megjegyzés:

  1. Szia Sanyi, király a blog! Sok kitartást hozzá, nekem sajnos nem volt... S gratulálok a biciklihez is.:) Az enyém sajnos most kezd szétesni, így egyre reménytelenebbnek látom az újraértékesítését. Persze másrészről örülhetek, mert pont kibírta, amit kellett.
    További szép napokat! Remélem, neked is legalább akkora élmény lesz kint, mint nekem volt.

    VálaszTörlés
  2. A bicóhoz én is gratula, aztán ha kérdésed akad - térj csak be a http://www.criticalmass.hu oldalra

    És rakjad neki szerte s szét, amíg bicóval haladsz, ne feledd, kondiban tart!:-)

    Amszterdamtól én is dobtam egy-két hátast.
    Tudnak élni, és nem akárhogy, kreatívan, harmóniában a természettel!

    Örülök, hogy létrejött ez a blog.
    Éljen soká!hiphiphurrá!

    VálaszTörlés
  3. A bejegyzes vege mar-mar kafkai .. azert ne add fel. Soha. Julcsinak Daniaban is volt egy hasonlo este, igaz az biciklijavitassal, check out here http://julcsikadaania.blog.hu/2008/09/08/ha_mar_egyszer_megerkeztem_itt_vagyok

    Sok puszi es keep rollin'

    VálaszTörlés