Itt a vége, fuss el véle!

Hétfőn hamar befejeztem a pakolást, meglepően hamar. Aztán úgy gondoltam, hogy jó fej leszek, és a megadottaktól eltérően nemcsak belülről, hanem kívülről!!! is lemostam az ablakot. Aztán kis kosár Frederico-val, az utolsó. Most először én nyertem! Aztán vissza a Kriterionba, egy ideig biztosan utoljára. Egész nap Mathiaval ettünk, csinált nekem "cold pasta-t", ami nagyon vicces volt. Igyekeztünk elpusztítani mindent, amit Adele és Omar otthagytak nekünk!. Aztán este egy búcsú sör Mathiaval és Alex-szel, a portugál lánnyal! Jól esett még kicsit beszélgetni!

A keddi nap nagyon mozgalmas volt. Szoba ellenőrzés különösebb gond nélkül, majd irány a Central Station. Végül is a hazugságom nem volt elég jó, így az 1. opció és Kovács Máté személyesen tanácsa lépett életbe. Miután sikerült visszaszerezni a pénzem a deKey-től még utoljára sétáltam kicsit Amszterdamban. Vettem édességet, meg képeslapokat, megnéztem az Új Templomot, és kiültem a Singel partjára. Ragyogó napsütés volt, így még szebb volt a város. Nincs is jobb, mint egy csatorna parton üldögélni...

Aztán felszálltam a buszra, amely mindössze 20 óra alatt elrepített Budapestre (az egyetlen váratlan dolog Nürnbergben ért: 00.30-kor két német rendőr úgy gondolja, hogy megcsípi az évszázad drog szállítmányát, és átnézték az összes (4 db) Amszterdamból jövő utas (köztük az én) kézipoggyászát. Végül tisztának lettünk nyilvánítva.)

Az út közben volt időm kicsit átgondolkodni, mi is történt velem az elmúlt 5 hónapban. Egy biztos: valami nagyon-nagyon klassz dolog. Nem tudom, hogy még lesz-e lehetőségem majd' fél évig Hollandiában élni, de ez egy életre szóló élmény volt! Köszönöm mindenkinek, aki segített ebben!

Régebben azt gondoltam, hogy nagyon sok minden le fog bennem tisztulni ezután a félév után, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Majd meglátjuk. Mindenesetre azt a bizonyos mézesmadzagot elhúzták előttem az UvA-n. Gondolkodtam azon, hogy összefoglalom a tanulságokat egy bejegyzésben, de úgy döntöttem, hogy ezt inkább majd mindenkivel (akit érdekel) személyesen, mondjuk egy sör mellett.

Ez a blog utolsó bejegyzése. Remélem mindenki élvezte, aki olvasta, és sikerült megosztanom azt a rengeteg élményt, amiben részem volt. Képek, élmények, benyomások - egy kis ízelítő Amszterdamból, és abból, ami mostanában a fejemben járt.

Egy kis statisztika: 38 bejegyzés, 69 komment (ha jól számoltam)! Kíváncsi vagyok, kik olvashatták ezt a blogot...

Zárásképp egy kép rólam...

...rólunk...

... és Amszterdamról

Az utolsó napok

Az utolsó hetem Amszterdamban meglehetősen mozgalmasan telt. Fura érzés volt, rengeteget bolyongtam a városban, megnéztem néhány kedvenc helyet, sétálgattam a "Gracht"-okon, Museumplein, egy kis ObA, Spui, Rijks múzeum, Jordan, Singel...

A lakótársaimmal is kicsit közelebb kerültünk, ami szokatlan volt. A félévet szinte teljesen egyedül csináltam, nem különösebben alkalmazkodtam másokhoz. Ők is járták az utukat, én is. Hétközben egyetem elég intenzíven, hétvégén kirándulás Judittal, Maastricht, Tilburg, Utrecht, Hertogenbosch, Leiden, Haarlem, Hoge Veluve, és természetesen AMSZTERDAM, szigorúan nagy betűkkel! Azt hiszem nem a "tipikus" Erasmusos élet volt, amire számítottam. Nem volt teljesen tudatos, hogy így alakult, de azért azt hiszem inkább így akartam. Jobb volt ez így. Mehettem volna több Erasmus partyba, de nem hiányzott. Hihetetlen, hogy még a tegnap is úgy telt, hogy új arcokkal ismerkedtem meg. Bemutakozás, kis beszélgetés, honnan jöttél, ilyenek, aztán soha többé nem találkozunk! Meg sem tudom számolni hány ilyen volt. Fura.

Kicsit elkalandoztam a lakótársaimtól. Végül is megcsináltuk a túrát Omarral és Adelevel: elmentünk Muidenbe és Weespbe. Jól éreztem magam nagyon, jó volt kicsit kirándulni, Muiden még mindig csodálatos, és most a várat is meg tudtuk nézni. Aztán Weesp, egy terasz, egy sör. Mi kell még?:) Aztán persze a vacsorák. Bár külön bejegyzést érdemelt volna, de szombaton főztem a társaságnak egy "magyar" vacsorát. Semmi extra, mivel az igazi specialitásokban, mint töltött káposzta, hortobágyi húsos palacsinta, paprikás csirke vagy gulyás (avagy pörkölt) nem vagyok otthon. Egy kis rántott csirke, krumpli püré, párolt zöldség. Azt hiszem jól sikerült, legalábbis a többiek dicsérték. Egyébként ez a hétvége evéssel telt: hol Omar és Adele rizottóját, hol Mathia pasta-ját ettem. Jól esett, ezek a közös evések mindig jól sikerülnek. Azt hiszem ezt otthon is rendszeresíteni fogom. Mostanában valahogy szétesett a társaság, legutóbb szeptemberben sikerült együtt meginnunk egy belga sört. Azóta se Catan, se semmi. Ez pedig nagyon hiányzik.

Node vissza a lakótársaimhoz. Az estéket általában a Leidsepleinen fejeztük be. Egy sör, egy kis tánc. Aztán fáradt biciklizés haza. Tegnap valamilyen fesztivál volt az Oosterperkban, sok sátor, zene, emberek, nagyon sokan. Roy Paci koncert, ami zseniális volt. Eddig nem voltam az a koncert járós arc, de ez remélhetőleg változni fog. Nagyon jól éreztem magam! Aztán egy kis Kriterion. Nagyon szeretem azt a helyet, kár, hogy nincs ilyen Pesten. Jobban mondva biztosan van, csak én nem ismerem. Ahová az egyetemisták beülhetnek két előadás között. De nem olyan mint a KözGázon, ahová előadás helyett járnak a diákok.

Meg kell még emlékezni Frederico-ról. Zseniális figura. A héten együtt kosaraztunk párszor. Nagyon kedves ember, akinek mindenről van véleménye. Nem is tudom mit írjak róla. Nagyon jókat beszélgettünk, és ez nagyon fontos.

És még egy kellemes élmény. A héten együtt söröztünk Sasa-val a szlovák lánnyal az ökonometria Master csoportból. Csak egy kurzust csináltunk meg közösen, de úgy lehetett vele sztorizni az egyetemről, mintha gazd. mat.-os lenne. Megcsinálta a Mastert Szlovákiában, most kint egyet az UvA-n, és utána marad kint Amszterdamban. Mit is mondjak? Nagyon meglepődtem, mert megkért, hogy segítsek neki mikroökonometriában. Nem éreztem, hogy különösebben jó lettem volna ebből a tárgyból, de végül is megcsináltam. Ez nagyon jól esett.

Lehet, hogy kicsit érzelgősre sikerült ez az (egyik utolsó bejegyzés), de most ilyen hangulatban vagyok. De most vissza a pakoláshoz!

Minden nap jól végződik

A mai reggel nem indult valami jól. Arra ébredtem, hogy a gondnok dörömböl az ajtón előellenőrzés címen. A vicc, hogy eddig az 5 hónap alatt nem volt egy ellenőrzés sem, de most, hogy jövő héten a távozásom előtt lesz egy, úgy döntöttek, hogy ezt egyből meg is duplázzák. Mindenesetre sikerült már korán reggel felhúzni az agyam. Kiderült ugyanis, hogy 2 lehetőség közül választhatok:

1. Ha készpénzben szeretném viszontlátni a mintegy 450 euróra rúgó letétemet, akkor a következőt kell tennem. A távozásom napján először bemutatom az üres és kitakarított szobám a gondnoknak, aki ír egy papírt arról, hogy minden rendben és átveszi a kulcsot. Ezután az össze cuccommal (ez kb. olyan 25-27 kg lesz) elmegyek a deKey irodába, ahol odaadom a papírt és ha minden rendben volt, akkor igazolják, hogy megkaphatom a teljes letétet. Ezzel az újabb papírral el kell mennem a központi pályaudvarnál lévő deKey irodához, és ott megkapom a pénzt. Innen pedig mehetek ki a busz állomásra. Az útvonal itt látható, mindez saccra egy legalább 2 órás túra az összes cuccommal, olyan 7 eurónyi strippenkartenért.

2. Mindezt a procedúrát nem kell átélnem, és nem is kell szoba ellenőrzés, sőt a pénzt is csak átutalják, mindössze annyit kell tennem, hogy amikor elmegyek, egy borítékban otthagyom a gondnoknak a kulcsot, aki majd később leellenőrzi a szobám. Ez szép és jó, a gond csak annyi, hogy ekkor 50 euróval kevesebbet utalnak a számlámra....

Nem tudom, hogy sikerült-e valamennyire közvetítenem, hogy ezek mennyire ...... (itt egy nyomda festéket nem tűrő szó állna), és hogy mennyire ideges vagyok. Ja és a dolog szépsége, hogy a lakótársam, Adele, mivel korán reggel utazik el, ezért az 1-es verziót cuccok nélkül csinálhatja meg (akár biciklivel) az elutazást megelőző napon. Szóval úgy döntöttem, hogy HAZUDNI fogok, és arra hivatkozva, hogy korán indul a buszom, én is így teszek. Majd meglátjuk, hogy működik-e...

Egyébként ma Észak-Amszterdamban jártam (amellett, hogy kicsit könyvtáraztam is), ami csúnyának indult, de kiderült, hogy csodaszép. Sőt találtam egy olyan táblát is, ami pont Diemen felé mutatott, és egy tök jó útvonalon jöttem haza. Szóval nagyon lelkes voltam, majd töltök fel képeket az útról. Sőt ettől annyira jó kedvem lett, hogy el is mentem futni, ami szintén elég jól sikerült. Ma csak a kosárlabda hiányzott, de talán majd holnap. A lényeg, hogy minden nap jól végződik!

Muiden

Nem tudom, hogy kell-e még olyanokat mondanom, hogy egy újabb gyönyörű holland kisváros. De tényleg az!

Tegnap az Ajax ArenA után kisütött a nap, és úgy döntöttem biciklizek kicsit. A cél most nem Amszterdam volt, hanem a körülbelül 5 km-re lévő (Diementől 5-re!!!) Muiden volt. Az út teljese zökkenőmentesen ment, itt nem lehet eltévedni, kezdem azt hinni, hogy bármelyik holland városba el lehet menni biciklivel végig bicikli úton. Hollandiában rengeteg kiépített kerékpár túra útvonal van, és kb. 2-3 kilométerenként van egy-egy térkép, és mindenütt jelzőtábla figyelmeztet, ha valamerre fordulni kell vagy ilyesmi.


Muidenről annyit, hogy csodaszép. Nagyon pici, de annál barátságosabb, csendes utcák, a központban egy csatorna és rengeteg vitorláshajó. Nem tudom a hajózással kapcsolatos szakszavakat, de volt itt zsilip meg minden. A kedvencem a városka egyetlen hídja volt, ami amikor hajó érkezett egyszerűen elfordult (nem ám felemelkedett, mint Amszterdamban), és forgalom megáll, hajó el, híd vissza, sorompó fel, és újra lehet menni. Ja persze ez egy picike városhoz illő picike híd volt, mindössze egy sávval.


Aztán találtam még gyönyörű kastélyt is, ami zárva volt, és őrtornyot a kikötőben olyan ágyúkkal, mint a mesékben. Tényleg lenyűgöző volt. Így hát el is határoztam, hogy ide el kell, hogy hozzam a lakótársaimat. Úgyhogy holnap Diemen-Muiden-Weesp-Diemenpiknikkel egybekötött biciklitúra és városnézés az olasz lakótársaimmal!

Ajax Amsterdam

Ma végre egy régi álmom is teljesült, elszántam magam és elmentem az Ajax stadionjához. Korábban mindig csak a vonatból csodáltam meg, de most élőben is láthattam. Korábban nem nagyon voltam nagyobb stadionban (most sem), egyszer voltam a Népstadionban, mondjuk az egy emlékezetes meccs volt, mert a két kedvenc klub csapatom játszott (DVSC - Manchester United).

Persze a stadionba nem lehetett bemenni, de azért kívülről is klassz látvány volt. Az igazi az lett volna ha meccsre megyek, de a bajnokságbeli meccsekre igen borsosak voltak a belépő jegyek, a Hollandia - Macedónia meccs ideje alatt pedig pont nem voltam Amszterdamban. Na mindegy, azért így is sikerült eljutnom szurkolói shopba, ahol remek Ajaxos ereklyéket lehetett venni (engem ez nem annyira hozott lázba, mivel nem annyira kedvelem az Ajaxot). Azért egy csészével megleptem magam... És persze bementem a csapat múzeumába (semmi van Gogh...), ahol különböző mezek, kupák és focilabdák voltak kiállítva. Jenci kedvéért lefényképeztem azt a vitrint, amely az Ajax 1995/1996-os menetelését örökítette meg, íme

Hát igen, egyszer jutott magyar csapat BL főtáblára...

Persze a stadion mellett hatalmas komplexumot építettek ki, üzletek, néhány kocsma, és rengeteg irodaház. A szurkolók egy gyönyörű vasútállomásra érkezhetnek meg, és van itt minden, ami kell...

Nem bírtam megállni, és benéztem az egyik bevásárlóközpontszerűségbe (ilyet úgysem csináltam még Amszterdamban), de meg kellett lepődnöm. Iszonyatosan nagy épület, rengeteg lift meg minden. A földszinten bútorboltok voltak, gondoltam fentebb hátha találok valami jó kis könyvesboltot. Aztán az első emeleten szintén csak bútorboltokat találtam, aztán meglepetésemre a másodikon, a harmadikon is bútorok voltak... (a negyedikre nem mentem fel, de szerintem ott sem könyveket árultak). Sajnos az 500 eurós fotelek nem nagyon fogtak meg, így továbbálltam, mindenesetre tanulságos volt.

Ezt követően pedig belestem egy Decathlonba, gondoltam csorgatom kicsit a nyálam:). Viszont itt is teljesen ledöbbentem. Itt minden van! (Ez biztosan Magyarországon is így van, de én még sosem voltam ilyen boltban, mindenesetre én teljesen meglepődtem). Nos balett ruhák, ritmikus sport gimnasztikához eszközök, lovagláshoz minden (nyereg, kalap,....), aztán golfütők, baseball ütő és még sorolhatnám. Vettem is egy remek kosárlabdát 3 euróért, így tudok kicsit dobálni a házunk mellett lévő kosárpályán a hátralévő napokban!

Parkról parkra

Megkezdtem az aktív pihenést, és úgy döntöttem, hogy újra megnézek Amszterdamban minden jó helyet, ahol eddig voltam, és elmegyek néhány helyre ahová eddig különböző okok miatt nem sikerült eljutnom.

Így hát nekivágtam, és szombaton először is megnéztem a World Press Photo kiállítást. Nem is a hollandok lennének, ha nem egy templomba rakták volna a kiállítást, de ezen már meg sem lepődik az ember. Szeretem ezt a kiállítást, otthon is általában megnézem, és mindig irigykedem, hogy ezek a fotósok milyen jó helyekre jutnak el. Szóval a kiállítás klassz volt, bár egy kicsit sok kép szólt a politikáról, és kevés a természetről. Szerintem a legjobb képek a (pénzügyi) válságról készültek, de volt egy kép egy alpesi bicikli versenyről is, ami nagyon tetszett.

Aztán úgy döntöttem, hogy megnézem a közparkokat, amiből Amszterdamban rengeteg van. Voltam a Westparkban, az Erasmus parkban, és a Vondelparkban is. Mondanom sem kell, mind tele volt emberekkel, akik csak kimentek piknikezni, iszogatni, frizbizni, vagy éppen grillezni. Nagyon viccesek az amszterdamiak, nem nagyon csinálnak kerti party-kat (merthogy a belvárosban élőknek nem nagyon van kertjük), hanem egyszerűen összeszedik a grillfelszerelésüket, bemennek az Albert Heimbe bevásárolni, és kimennek az egyik közparkba sütögetni. Szerintem ez MENŐ. Persze igazi Mézga sütőket használnak, de a célnak pontosan megfelel! Így hát én is igen egyszerű programot választottam: egyszerűen kifeküdtem a fűbe és olvastam. Eléggé élvezhető volt!


Este egy kis futás után a lakó társaim meggyőztek, hogy mi lenne, ha este benéznénk a városba (azért nagyon nem kellett győzködni). Így hát meglátogattuk a Leidsepleint és környékét, ami igencsak jól sikerült!

A városnézés közben végre fényképezhetek, ami nagyon nagy örömömre szolgál, itt van a tegnapi nyertes kép:

A többiek pedig a szokásos helyen...

A vizsgák után...

Ez is eljött, befejeztem a vizsgáimat. Jobban mondva most úgy gondolom, hogy befejeztem (legalábbis szeptemberig), aztán majd meglátjuk. Nem hinném, hogy megbuktam volna, de majd kiderül...jobb nem elkiabálni semmit.

Most itt állok Diemenben, és nincs semmi halaszthatatlan dolgom. A szobámban rendet raktam, az e-mailjeimet úgy, ahogy megválaszoltam (aki úgy érzi, hogy nem, az írjon bátran:)). Feltöltöttem a képeim az albumba, és végre kialudtam magam. Olvasni kellene valamit, sajnos azt a két könyvet, amit a polcom találtam már befejeztem...

Azt hiszem ma egész nap Amszterdamban fogok sétálni, és nagyon jó lesz:) Végre süt a nap és nem fúj a szél, az előrejelzések szerint ma 20-22 fok lesz, remek.

Szabadság, még másfél hétig!

Így megy el egy nap...

A vizsga időszakom utolsó napjait rúgom...nem túl kellemes, egy kicsit már fáradt vagyok...ráadásul nem túl motivált. Szerintem ma több blog bejegyzést olvastam el az EP választásokról, mint ahány dia sort a holnapi Munkagazdaságtan vizsgámra, ami köztünk szólva sem túl biztató....

Sajnos ez a munkagazdaságtan nem tud lázba hozni. Szerintem ebből a könyvből tökéletesen lehetne mikroökonómiát tanítani, pont olyan mint a Varian, csak egy téma köré vannak szervezve a példák. Na jó ez így ebben a formában nem teljesen korrekt, mindenesetre mikor a könyvet próbálom olvasni pont úgy érzem magam, mint elsős koromban...

Ráadásul ez a könyv (pont mint a Varian, vagy a Krugman-Obstfeld könyv) tele van olyan ábrákkal, amelyek szerintem semmit nem (vagy csak nagyon keveset) mondanak, viszont lehet rajtuk pörögni, hogy mi van, ha az E pontból elmozdulunk a P-be, és ez mennyivel jobb, mint a H pont...ez engem a sírba tud vinni...ráadásul szerintem néhány iszonyatosan erőltetett...(persze tudom én, hogy ezek mennyire didaktikusak, csak hisztizek, valljuk be!)

Persze fontos ez, meg igazából sokat tanultam belőle, de már valahogy nem okoz akkora örömet, ha ki kell számolnom egy lineáris keresleti és kínálati görbe metszés pontját. Egyszóval a könyvben alkalmazott technikákat azt hiszem már valamelyest sikerült elsajátítanom az évek során (lásd mikro, makro, piacszerkezetek...), így már nem koppan akkorát az a bizonyos tízfilléres...

Mindenesetre holnap kettőkor eljön az igazság pillanata, és meglátjuk mire megyek ezzel a látszattanulással, amit ma műveltem...

Igazából ez a nap nagyon siralmasan telt el...az a baj a vizsga időszakkal, hogy ilyenkor nem csinálhat mást az ember csak tanulhat (mert milyen már a vizsga előtti napon várost nézni...), mert különben lelkiismeret furdalása van. Persze akkor is, amikor ilyen hülye bejegyzéseket írogat, de ez más tészta...

Nem baj, már csak néhány nap és vége...ráadásul holnap este már valami egészen mást kell tanulnom, ami most egy kicsit (egészen meglepő módon) sokkal jobban izgat, sőt akár úgy is fogalmazhatunk, hogy kihívás. És ez jó....

Hajtás Pajtás!

Amikor februárban kijöttem Amszterdamba egyik célom volt, hogy változtassak az elmúlt 3 és fél év rossz szokásán és újra (mint a régi szép időkben) rendszeresen sportoljak. Persze (ahogy ez nálam szokott lenni) ezt az igényemet folyamatosan lentebb kellett adnom. Sajnos én nem voltam olyan szerencsés, mint a tilburgiak, hogy egy komplett egyetemi sportcentrum legyen a szomszédomban, az uva-s sportcsarnok pedig valahol a francban van, kb 40 perc biciklizésre az otthonomtól, szóval vártam. Persze hódolhattam volna az egyik nagy szenvedélyemnek az úszásnak, de hát valljuk be, az itteni belépők úgy általában, így az uszodába is, igen borsosak. Így maradt a napi 12 km biciklizés, ami azért valamennyire fitten tartott, de hát nem az igazi (főleg úgy, hogy reggelente az a cél, hogy minél gyorsabban érjek be az egyetemre, úgy, hogy legkevésbé izzadjak le...)

Csak vártam és vártam a jó időt (ezt a várakozást ahhoz lehene hasonlítani, mint mikor arra vártam, hogy mikor lépi át az euró a 260 forintos szintet), néha-néha elmentem kocogni, de nem esett jól. Aztán Tilburgban május elején megvolt a nagy áttörés (hála Gábor és Márton látogatásának), és végre éreztem, jó lesz nekem ez a futás. Azóta találtam Amszterdamban (Diemenben) egy remek pályát, amit azóta (ha nem is rendszeresen), de néha-néha fellángolásból lefutok. Nagyon lelkes vagyok, mert az út gyönyörű, messze az autóktól, egy víztározó körül, és egy nagyobb csatorna mellett van, szóval tényleg nagyon élvezhető. Ráadásul kicsit hosszabb, mint amihez szoktam, így az önbecsülésemnek is jót tesz:)!

Persze rengeteg hollanddal találkozom menet közben, zseniális, hogy itt mennyien sportolnak. De tényleg, nagyon sokan, futnak, bicikliznek, rengetegen fociznak és még sorolhatnám (erről talán egy másik bejegyzésben). Mindenesetre néha kicsit kisebbségérzésem van, hogy én nem a jó kis "tapi naciban" nyomulok, de majd egyszer ez is eljön:)

Ma persze megint szörnyű idő van kb. 15 fok és iszonyatosan erős szél. De remélem estére ez változik, és pihenésképpen kimehetek kocogni kicsit...

(A link alatt egyébként érdemes megnézni néhány műholdas képet is a pályáról, szerintem gyönyörű.)

Vulkán utca 50, XVI. kerület

A szokásostól eltérő módon nem Diemenből, hanem a Vulkán utcából jelentkezem.

Életkép: a háttérben Vivaldi szól. Ezt még én is megismerem, régen volt egy természetfilm Négy évszak címmel a Gemenci erdőről. Nagyon nagy királyság volt, amikor óvodás voltam minden évben legalább kétszer megnéztem, ahogy a vaddisznók rohangálnak a havas erdőben, vagy az őzek kelnek át a megáradt folyón.....Visszatérve a tárgyra, Vivaldi szól...

Máté (aki átrendezte a szobáját, azóta mióta itt voltam + sallangmentes) épp tanul. Éppen lexikografikusan minimalizál, ami nagy fless.:) Persze közben konstans teát főz és a "mosolyogj" bögréből iszik (én egy vörös bögréből iszom a teát, amiről Marx mosolyog vissza) és persze folyamatosan újraértelmezi a tetát. Ja és megismertem Máté 92 éves nagymamáját is, aki nagyon gyönyörűséges fehér mellényt kötött Máténak (épp ebben van).

Judit sem rest, ő alsóháromszög mátrixokat invertál, persze numerikusan. (mindig beleolvas a postba és így nem lehet koncentrálni....). Nos, ma egyébként nagy tettet hajtott végre: megdicsérte azt a paradicsomültetvényt, amit a Máté apukája ültetett. Nem semmi...

Nekem holnap már nem lesz vizsgám. Furcsa érzés, ezért levettem Hicks egyik könyvét a polcról és azt olvasgatom. A kedvenc mondatom:

"A piacok egymásra gyakorolt hatásának hicksi ábrázolása a marxista olvasó számára is érdekes."

Persze nem vágok fel, mert csak az első 10 oldalig jutottam, de ez is valami. Aztán bevonzott az internet...

Ennyi volt Budapest...holnap újra Amsterdam...

Látszat könyvtár

Ma úgy döntöttem, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal, és bementem az amszterdami városi könyvtárba tanulni. Itt akár be is fejezhetném a bejegyzést, mert hát nyilván senkit nem érdekel, hogy mit tanulok, másrészt erről nem is lehet nagyon mit mesélni (legyen elég annyi, hogy valami olyasmivel foglalkoztam, ami kellemes és hasznos..:)).

Igazából a könyvtárról akarok beszélni: egy modern 7 szintes épület a kikötőben, már maga az épület is megér egy kört. De belülről még klasszabb: külön szint az újságoknak (szerintem több mint ezer folyóirat), egy a CD/DVD/lemez-eknek, és így tovább. Mindemellett rengeteg számítógép (szerintem több gép volt, mint asztal) és gyönyörű kilátás a városra a hatalmas ablakokon keresztül.

Le is telepedtem egy kellemes fotelbe, ami kényelmes volt, lehetett vele forogni, és egyszerre írni is rajta. Zseniális, már-már az otthoni székemet is überelni...és még ráadásul tanulni is lehet benne, nem csak pihenni...

És, hogy miért is a cím választás: volt itt minden csak nyugalom nem, de szerencsére ez nem zavart, mert hát nem értem a hollandot:) Meg hát étterem a 7. szinten, meg egy színház terem. Szóval inkább kulturális központ, de nagyon élvezetes...

Folytatás holnap! (már ki is néztem magamnak egy másik típusú fotelt még szebb kilátással...persze a jegyzet mögül úgysem látok ki....:D

Közérdekű közlemény

Kevesebb, mint 3 hét, és újra magyar földre léphetek! Bár nem biztos, hogy ennek mindenki örül, de én igen. Szörnyű belegondolni, hogy milyen gyorsan elszaladt ez a félév. "Akik kalandvágyból otthon maradtak" már ezerrel tolják a vizsgákat, ami azt jelenti, hogy nekem is illene megjelenni, és megcsinálni egy párat. Ennek megfelelően meg is kezdtem a készülést, ami azért vicces. Talán nem kell ahhoz elmenni Amszterdamba, hogy a szobámban ülve tanuljak csupa izgi (az izgi, most nem ironikus) dolgot...de hát ez így alakult. Ezért főleg a könyvtárban ülök, ahol egyrészt vannak könyvek (ami egy könyvtártól elvárható), amiket tudok használni...másrészt nem ütöm folyton a gépem billentyűzetét...

Azért vicces a magyar jegyzeteket itt nyomtatni, és egy-egy kósza emberkének elmagyarázni, hogy mik is ezek. Szerintem már vagy harmincszor elmeséltem, hogy igen-igen nekem otthon is kell vizsgáznom...(persze ezért csak magam okolhatom, így senki se vegye panaszkodásnak...).

A lényeg, amiért belekezdtem ebbe a bejegyzésbe, hogy közhírré tegyem: otthon (Magyarországon) leszek május 26. és június 4. között. Bár igen zsúfolt lesz ez a hét (ha minden jól megy 4 vizsga), de azért szívesen találkoznék azokkal a "kalandvágyó" emberekkel, akik ezt a blogot olvasták (különös tekintettel azokra, akik olyan bátrak voltak, hogy rendszeres olvasók lettek:D)!!!

Ennyi, még két és fél hét....

Kirándulás, kirándulás, kirándulás

Már több, mint egy hónap telt el az utolsó értelmes bejegyzésem óta...mikor elkezdtem a blogot úgy gondoltam rendszeresen fogok írni, de hát néha közbevág az élet és a lustaságom...Pedig aki ismer az tudja, imádom a rendszerességet, a kiszámíthatóságot...de hát most nem ez volt jellemző.

És, hogy mi is történt velem március 25-óta???

1. Levizsgáztam az amszterdami tárgyaimból, és büszkén mondhatom elégedett vagyok velük. Persze mindig van hová fejlődni...de ez most nem fontos. Ráadásul világossá vált az is, hogy mennyit jelent az, hogy év közben rengeteget dolgozik az ember, és nem csak a vizsgaidőszak kezdetén veszi kezébe a jegyzetet. Ajánlom mindenkinek, iszonyú jó érzés...hülye voltam, hogy eddig nem így csináltam...Bár nem illik dicsekedni, de azért leírom: sikerült megcsinálnom a mikroökonometriát is (pedig ebben kételkedtem) és még nem is én lettem a legrosszabb a csoportban, sőt...

2. A vizsgáim után egyből elutaztunk Judittal Belgiumba, ami iszonyatosan jó volt. Jó volt egy kicsit kirándulni, pihenni (persze itt nagyon aktív pihenés kategóriára kell gondolni) és végre Judittal együtt lenni kicsit. Voltunk Bruggeben, Gentben és Brüsszelben, ami csodálatos volt. Különösen Brugge ragadott magával, az egyik legszebb kisváros, ahol valaha jártam.

3. Miután Belgiumból hazaérkeztem kezdődött az Econometric Game. Három nap kemény munka, de siker a végén, bejutottunk a döntőbe, ami szerintem jó eredmény...jó volt egy kicsit a srácokkal beszélgetni, és igazán sokat tanultam ebből a pár napból. Szakmai szempontból azt hiszem az első nap volt életem legszerencsésebb napja: korábban már írtam róla, hogy kb. egy hónapig foglalkoztam Winkelmann egy cikkével, és hát akadtak problémáim...mindenesetre a cikket elég jól ismertem, és a 'count data' modellek a kedvenceim közé tartoznak. Nos az első eset pont ezekről a modellekről szólt, és ráadásul a Winkelmann cikk alapján kellett megoldani...ráadásul az esetet a mikroökonometria tanárom, Hans van Ophem állította össze...
Ráadásul voltak a csapatban olyanok, akik sokkal jobbak voltak programozásban, mint én, szóval sikerült megbirkóznunk valamelyest a feladattal.
Bár nem tartozik szigorúan a tárgyhoz, de végre beköltöztem Diemenből Amszterdamba erre a pár napra, ami nagyon klassz volt. Ráadásul a szervezők jóvoltából reggel 7.30 és éjfél között folyamatosan program volt, szóval igazán nem unatkoztunk...

4. Nem kellett csak egy napot várnom a verseny után, meglátogatott Anya. Így a Húsvét sem telt unalmasan, várost néztünk Amszterdamban, hajókáztunk, és elmentünk Utrechtbe, és Hertogenboschba is. Ráadásul végre ehettem egy kis hazait is, és a húsvéti sonka sem maradt el...

5. Miután Anya hazament szinte egyből érkezett Judit, aki majdnem egy hétig volt itt. Tilburgban húsvéti szünet volt, nekem meg mostanában nem nagyon vannak óráim, így volt időnk picit pihenni (arra már nem emlékszem, hogy miért voltunk fáradtak...). Így hát városnéztünk Amszterdamban, kirándultunk Leidenbe, Haarlembe és egy nemzeti parkba. A nemzeti parkról csak annyit, hogy egy zseniális galéria (mi más) van a közepén, ahol szerintem több van Gogh van, mint Amszterdamban a van Gogh múzeumban...maga a park pedig zseniális volt: biciklivel lehetett közlekedni (mi mással), és volt itt szavanna, kiszáradt tó, homok dűne, szarvas csorda, fenyves, minden ami kell.

6. Már majdnem sikerült visszazökkennem az egyetembe, de hát jött meglátogatni Orsit és Juditot Józsi Tilburgba, de hát Tilburg nem egy kulturális központ, úgyhogy elrepültünk 3 napra Dublinba. Ha néhány szóval jellemezhetném a kirándulást: eső, furcsa forgalmi szabályok, Guiness, Bonanza, zöld, St. Patrik és a The Temple Bar...

7. Most itt ülök a szobámban Diemenben...ma csak egy órám volt, és kiderült, hogy egyben ez volt az utolsó a héten...szóval most épp azt tervezgetem, mit csináljak a héten...kellene picit tanulni...vagy inkább Queen's Day...sosem volt még ennyi szabadidőm...de hát itt vagyok Amszterdamban!!!!

(Iszonyatosan sok kép került fel a galériámba, szóval lehet csemegézni!)

Brugge

A vizsgáim végeztével Judittal egy kicsit kirándultunk, az úticél pedig Belgium volt. Nem kis viszontagságok árán végül sikerült négy óra késéssel megérkezni a városba (Brugge), amely csodálatos volt. A képeket meg lehet tekinteni a a jobb oldali diavetítésen.

(További élmények talán később, de leginkább majd személyesen...)

Econometric Game

Mostanában nagyon elhanyagoltam a blogom, és ez még így is lesz pár napig...aztán lehet, hogy visszatérek a régi kerékvágásba, de lehet, hogy nem....

Most iszonyatosan boldog vagyok! Tegnap lett vége az Econometric Game-nek, és nagyon-nagyon sokat dolgoztunk! De megérte mert 26 csapatból bejutottunk a döntőbe, ahol csak a legjobb 10 csapat vehetett részt! Olyan csapatok nem jutottak be, mint az LSE vagy Oxford! Zseniális volt, 3 napig kb. csak ökonometriával foglalkoztunk, remek szervezésben, iszonyatosan érdekes témákon....tele vagyok élményekkel...nagyon klassz ez az állapot.

Reflektorfényben

A nemzetközi sajtó figyel ránk! Már azt hiszem sokaknak áradoztam, hogy milyen jó, hogy az egyetemen olvashatjuk a The Wall Strret Journalt. Olyasmi gesztus ez gondolom, minthogy a KözGázon kapunk zöld Világgazdaságot. Amit viszont meglepődve tapasztalok, hogy itt nem kell versenyt futnom az újságért: ha délután 4-kor megyek oda a fénymásoló pulthoz, akkor is még egy hatalmas stóc áll az újságokból. Fura, pedig nem olyan irdatlan mennyiségben teszik ki a folyosóra, de úgy látszik a holland diákok vagy nem érdeklődnek, vagy nem tudnak róla. Mindegy is, amíg nekem jut, addig nincs is ezzel gond.

Ma kénytelen voltam bemenni az egyetemre, mert az egyik (utolsó!) házin dolgoztunk az egyik holland sráccal. Gondoltam unalmamban beleolvasok kicsit az újságba, mi hír a nagyvilágban. Persze a címlapról miniszterelnökünk mosolygott vissza, amivel nincs is semmi baj: akció van Magyarországon, ki más kerülne a címlapra ha nem ő (Gondolom ez hétfőn és kedden is így lehetett, de azokat a számokat nem láttam...). A cím kicsit meglepő volt, szabad fordításban: a magyar nyugdíjrendszer időzített bombaként ketyeg!

Jó-jó, persze fontos a nyugdíjrendszer, de hát most ennél sokkal magasztosabb gondolatok járnak a magyarok fejében: ki lesz a hős, aki megmenti az országot a csődtől? A cikk egyébként igen átfogó volt, csak felsorolásszerűen a témák: 13. nyugdíj és a fenntarthatatlan nyugdíjrendszer, ki lesz az új kormányfő, honnan eredeztethető az igen gáláns magyar jóléti állam, hogyan lett rokkantnyugdíjas a 40 évesen Szabó Tamás, aki motor balesetet szenvedett, az elmaradhatatlan öszödi beszéd, és még sorolhatnám. Persze az újságírók megkérdeztek mindenkit aki szembejött velük: fürdőző nénit a Széchenyiből, és a Vásárcsarnokban söröző Szűcs urat (late-morning pilsner!!!!), ja és Brebán Ilonát, aki az idézem "cabbage fözelék"-hez vásárolt be. Tanulságos kis írás...

De igazából nem is ezért kezdtem el írni ezt a bejegyzést. Igen sok írás jelent meg mostanában a WJS-ben Magyarországról, amelyeknek általában volt visszhangja a magyar sajtóban. Egyről azonban semmit nem hallottam, a címe:

"Eastern European Currencies Need Help Now"

A cikk szerencsére nem Heim Péter stílusban íródott (megdöbbenve olvastam a portfolio.hu-n, mint potenciális miniszterelnök aspiráns...tényleg ide jutottunk???), és amellett, hogy felhívja a figyelmet egy lehetséges valuta válságra, 6 konstruktív javaslatot fogalmaz meg, hogy mit is lehetne tenni, a problémákat elkerülendő. Szép-szép, látszik a cikkből, hogy a szerzője képben van, hogy mi történik Közép-Kelet Európában, és látszik, hogy olvasott már makrokönyvet. És, hogy ki a szerzőpáros? Jean Pisani-Ferry és Darvas Zsolt!!!

Szóval ajánlom mindenki figyelmébe a cikket! Régen olvastam ilyen korrekt összefoglalását a közép-kelet európai valuták helyzetének (persze ez nagyképű szöveg, de nekem tényleg nagyon tanulságos volt az írás). Ráadásul nem is akárhol. Emellett rávilágított arra, hogy egy alapkezelő vezetője bármikor a VG címlapjára tud kerülni a károgásával: "itt minden a kormány hibája, ja és részvényt olcsón kell venni", de alapos tudással talán tovább is el lehet jutni ennél.

Csak reménykedni tudok benne, hogy egyszer majd rám ez utóbbi vár....

(A cikk elérhető a magyar szerző mindenki által jól ismert honlapján.)

Bárcsak megválthatnám...

Egy régebbi bejegyzésemben elmélkedtem arról, hogy egy rendes elemzés alapján milyen értelmes vitát lehetett volna folytatni a vizitdíj hatásairól. A héten újraolvastam a cikket, és rájöttem, hogy a benne lévő modellt (amely a német egészségügyi reformot vizsgálta) egy az egyben lehetne használni magyar adatokra. Nem is voltam rest és kis oktatói tanácsadás után egyből az Egészségügyi Minisztériumhoz fordultam: ilyen és ilyen kutatáshoz tudnának-e biztosítani ilyen és ilyen adatokat.

Szerencsére a válasz sem váratott magára, nem kellett hosszas bizonytalanságban élnem: sajnos amilyen adatok lennének, azokban szinte egyáltalán nincsenek háttérváltozók (vagyoni helyzet, végzettség). De ha meg is kapnám az adatokat ugyebár akkor sem tudnám párosítani más adatokkal, mivel az adatvédelmi szabályoknak megfelelően ezeket mindenféle azonosító nélkül tudnák a rendelkezésemre bocsátani.

Szóval Sanyi vs. adathiány: 0-1.

Ne nem baj, azért nem adom fel ilyen könnyen, hátha szembejön velem valahol egy jó kis adatbázis...

Meghátrálás és siker

Nos az előző bejegyzésem hangulata már-már az előző szemesztert idézte, szóval most eloszlatok minden aggodalmat. Tegnap miután azt hiszem a huszadik munkaórán is túl voltam a "zero-inflated negative binomial model" programozásával kapcsolatban úgy döntöttem, hogy elég volt. Van Ophem már korábban mondta nekünk, hogy ha túl nehéz akkor válthatunk feladatot, de akkor még úgy éreztem ezt meg lehet csinálni, most azonban látom, hogy nem fog menni (legalábbis csütörtökig). Szóval gondoltam egyet és átálltam a "zero inflated poisson model"-re, amely ugyan kisebb kihívás, de hát az idő szorít. Mondanom sem kell mindössze 60 perc alatt sikerült elkészítenem a programot, amely szerintem tökéletesen működik. Szóval most elégedett vagyok, és talán péntekig be tudjuk fejezni ezt a házit is.

Apropó péntek. Fáj a szívem, de pénteken véget ér a szorgalmi időszak. Nagyon szerettem ezeket a tárgyakat, kicsit sajnálom, hogy újak jönnek. Addig is egy hét tanulás, néhány vizsga, és újra nyugi. Talán akkor majd visszatérek az eredeti modellre. Mert hát nem hagyom magam:

Szóval most egy ideig kevesebb bejegyzés és több tanulás jön...de ez így van jól...

Helybenjárás

Az idő telik, de a dolgok nem haladnak. Jobban mondva a dolgok haladnak, főleg az idő, ami kétségbeejtő. Ráadásul hiányoznak mellőle az eredmények. És ez még frusztráló is...

Hogy mivel töltöttem az időm az utolsó bejegyzésem óta? Jó kérdés...bár a választ pontosan tudom: írtam néhány beadandót, és iszonyatosan sokat dolgoztam a mikroökonometria projektemen. Helyesen projektünkön, mivel ez egy holland sráccal csinálom. A program első verziója katasztrofális lett. Esély sem volt rá, hogy rendesen fusson, be kellett látnom, ez túl bonyolult így. Ráadásul emberi aggyal felfoghatatlan képletekkel kellett dolgozni a gusztustalan R program nyelvben. A második verzió szerintem tökéletes. Egy dolgot leszámítva: a futáskor a program bizonyos értékekre hibát jelez, amit én kizárólag numerikus gondokkal tudok magyarázni...ez még bosszantóbb. Nagyon tetszik a feladat, de hát ezt így nem lehet. Meggyőződésem, hogy valami nem stimmel a beépített gamma függvénnyel, vagy legalábbis a deriváltjával...persze ezt nem nagyon van kivel megvitatni...és ez még idegesítőbb...A harmadik verzió persze megint nem jó. Nem tudom miért, de már 2 órája bámulom a monitort, de valami nem jó...

És, hogy miért zavar ez? Úgy érzem, hogy helyben járok. Dolgozok, nagyon sokat dolgozok, de nincs kézzel fogható eredménye... és ez iszonyatosan idegesít...mert hogy Máté szavaival éljek " nem halad a lista"...

Összeszámoltam, pedig nem kellett volna.

Eddig beadott házik ebben a negyedévben: 18!!!
A következő hétfőig leadandó további házik száma: 4!!!

És a legbosszantóbb, hogy nem tudok kivel beszélni...de majd megszokom...

Piacszerkezetek prezentáció

Már írtam róla, hogy pénteken prezentálnom kell egy cikket a piacszerkezetek kurzusomon. Nos végre elkészült a prezentációm (nem szeretem ezt a szót), amelyet meg lehet tekinteni a link alatt. Szerintem nem érthető meg a cikk a diák alapján, azonban nem is ez a cél, ez csak segítség nekem, meg remélhetőleg a hallgatóságnak.

Várok minden kommentet vele kapcsolatban: kritikát, építő javaslatot, mindent (a tartalmi részekhez is jó lenne, de főleg a \Tex-es dolgoknak örülnék nagyon) ide vagy az e-mail címemre.

Ja és még valami: ma kiderült a mikroökonometria beadandóm eredménye és állítólag plusz fél pontot jelentett, ha valaki \LaTex-ben írta a házit (jelen esetben csak mi), szóval köszi Máté, köszi Sándor Laci!

A hatékonyság mítosza

Sokszor eszembe jut az anekdota, amit még elsőben hallottam, talán mikróból:

A híres közgazdász, Milton Friedman és felesége Chicago belvárosában vásároltak egy szombat délután.
„Nézd, Milton!” szólt Mrs. Friedman. „Ott egy húszdolláros a járdán!”
„Ne légy bolond, kedvesem,” válaszolta a Nobel-díjas tudós. „Ha az valóban egy húszdolláros lenne, valaki mostanára már felvette volna.

Hát igen, valami ilyesmi jutott nekem is eszembe a múltkori vállalatértékelés órán, mikor nekem szegezték a kérdést:

"Hogyan lehetne növelni a vállalat profitját?"

Kapásból válaszoltam volna: sehogy, hiszen ha lehetne a menedzsment már rég megtette volna, de hát ez egy vállalatértékelés kurzus, szóval ezt mégsem mertem megkockáztatni, így maradt a szimpla "nem tudom".

És, hogy mi a válasz? Feladhatnám egy hangszóróért, de szerintem senki nem jönne rá...pedig magától értetődő:

"Csökkentsük a költségeket vagy növeljük a bevételt!"

Persze, hogy ez nekem hogy nem jutott eszembe....de mégis hogyan kérdeztem, ha növeljük a termelést akkor is csökken a profit, ha pedig csökkentjük akkor is.

A válasz persze megint magától értetődő: csökkentsük az egységköltséget (c).

Ja bocs. Arról nem volt szó, hogy az exogén paramétereket is lehet változtatni. Gondoltam, ha lehetne, a menedzsment már rég...

De hogy kerül ez ide a blogomra? Ma reggel esőben, szélben, "hajnali" 8.30-kor épp az egyetem felé bicikliztem, amikor megpillantottam a földön egy 50 euróst. Először nem akartam hinni a szememnek, de - Friedmannal ellentétben - én megálltam és tényleg az volt...

lehet, hogy nem is olyan hülyeség az az egységköltség csökkentés...

Egy átlagos vasárnap

0.05: Megérkezünk mindössze 30 perc biciklizés után Daniellaval és Mathia-val egy nagyon csendes amszterdami pub-ba. Mondanom sem kell, olaszokkal fogom tölteni az estét...Nagyon hangulatos kis hely, a falakat gitárok, a plafont sörös alátétek díszítik...

01.00: Lassan kezd uncsivá válni ez a hely. Egy biotechnológiát tanuló srác mellett ülök, nehezen találunk közös témát, majd a diemeniekkel megállapítjuk, ideje továbbállni...

01.30: 20 perc biciklizés amolyan hollandosan szakadó esőben, majd megérkezünk a Rembrantplein egyik remek klubjába Marco ajánlására. A biztonsági őr közli: 10 perc múlva lesz csak zene, mert valami gond van a technikával. Semmi gond, kikérjük a sörünk (Amszterdamban először korsót, és nem csak poharat), várunk. Az egyik csapos közli: maradjunk nyugodtan, de ma már nem lesz zene.

02.30: miután megbeszéltük, ki hogyan beszél angolul, és ki mikor prezentál a jövő héten észrevesszük, nagyjából már csak mi vagyunk a tetthelyen...indulás haza

03.00: épp az autópálya alatt suhanunk el, és a házasság intézményéről vitázunk: Mathia utazni akar, és túl ambiciózus, Daniella meg csak szimplán nem akar férjet. Megkérdezik, hogy katolikus vagyok-e...

03.30: Mathiaval épp sajtos piritóst eszünk, és a válságról beszélgetünk. Szerinte Bush a hibás mindenért. Én nem értek egyet. Sőt az állampapír piacról is más a véleményünk...:) Megkérdezi, hogy miért nem lettem pénzügyes...

11.00: Reggeli Adelevel és a barátjával. Későn keltem, szegény Bence nem tudott beszélni velem gchat-en. Remélem nem várt rám sokat.

13.10: Ebéd: szerencsére nem én főztem, Daniella meghívott minket egy olasz tésztára a 6. emeletre. Nagyon jó volt. Utána desszertnek egy kis hazai Adeletől meg vanília fagyi...juppi

15.00: teljesen kétségbeesetten ülök a gépem előtt: még egy csomó feladat hátra van, és úgy tűnik, még mindig nem tudok eleget a lineáris programozási feladatokról. De a duálist már fel tudom írni:). Elkezdek bázistrafózni...régen volt ez a szimplex módszer...majd eldöntöm: ezeket a feladatokat nem erőből kell megoldani...

16.30: kint vagyok a templom előtt Diemenben: próbálom kiszellőztetni a fejem, és fényképezni. Az út mellett gyönyörű krókuszok, zseniális. Közben még mindig az LP-kről gondolkodom és sokadjára is megbánom, hogy annyi tárgyat vettem fel otthon.

Ezeket pedig nőnapra:



18.55: levél Máténak és Józsinak: csak én vagyok ilyen hülye, vagy ez tényleg egy nehéz házi? Megnyugtatnak...de még így is csak a felénél járok...lehet, hogy inkább mégis hot-dog-ot kellene árulnom?

20.00: közlemény az MNB honlapján: a Tanács még vasárnap is dolgozik. Remélem holnap elkezd száguldani felfelé a forint...

21.50: befejezem a blog bejegyzést, megnézem holnap mit kellene olvasni a makró órámra, és megyek vissza a kooperatív játékelmélet házimhoz...

21.51: ellenőrzöm a bejegyzés helyesírását: a google szerint a játékelmélet 2 szó. Szerintem nem. Rájövök, nem tudo leírni helyesen a piritóst...

Egy kurzus 10 kreditért

A mikroökonometria bemutatása után, ma elszántam magam, hogy egy újabb tárgyamról is írjak, ami nem más, mint a Piacszerkezetek (Industrial Organization). Sokan kérdezhetnék, hogy miért tanulok egy olyan tárgyat, amelyet a KözGázon már másodéves koromban teljesítettem? Ennek több oka is van: egyrészt mert már akkor is iszonyatosan tetszett és nagyon szerettem ezekkel a modellekkel foglalkozni, másrészt mert az UvA kb. 5 fajta IO kurzust kínál, így gondoltam biztosan van mondanivalójuk ebben a témakörben (is).

Ez a kurzus is úgy indult ahogyan a többi: kiderült a tematika, hogy minden hétre be kell adni egy házi feladatot, kell tartani egy prezentációt és a vizsga mellett el kell(ene) olvasni minden órára egy empirikus cikket (13 db). De hát oda se neki, időm mint a tenger. Az órát egy fiatal srác tartja, szerintem csak nemrég fejezhette a be phd-jét. Nem mondom, hogy iszonyatosan élvezetesek az órák - bár néha becsúszik egy kis humor is - de azért nem rossz. Mondjuk szerintem nagyon nehéz lehet ilyen fiatalon előadást tartani, mert egy mikro előadónak szerintem ütős példákkal kell előjönnie, mikor illusztrál egy jelenséget, mert hát jók ezek a modellek, de azért fontos, hogy valós helyzetekkel is össze tudjuk kötni őket. Én ebben érzek egy kicsi hiányosságot ezen az órán: árdiszkrimináció - repülőgép vagy kisvárosi orvos, liberalizáció - energia piac, bár klasszikus, de néha túlhajtott példák.

Szerencsére vagy nem azért elméleti (Tirole könyv) szinten nincs sok különbség az itteni és a KözGázos tananyag között. Eddig kb. 90%-ig ugyanazokat a modellek tanultuk, mint otthon, leszámítva, hogy itt nem (a -bq) alakú az inverz keresleti függvény, hanem (1-q). Érdekes, hogy már az elején kijelentette az előadó, hogy még feltételes optimalizálásra sem lesz szükség, szóval nagyobb hangsúly van az intuitív dolgokon, mint a konkrét számításokon. Ami azért furcsa, mert itt elvileg már olyanok ülnek, akik negyedik éve járnak egyetemre. Persze nyilván nem az a lényege a tárgynak, hogy milyen módszert használunk, ugyanakkor szerintem kevés csak "megérteni" a konklúziókat, és intuitív érveléseket memorizálni egy modellről, ha nem túl bonyolultan le is lehetne vezetni azt .

Az empirikus cikkek eléggé vegyesek. Volt itt már szó sör piacról, börtönökről, légitársaságokról és az Európai Unió Bizottságáról is. Ezek a papírok eléggé újak ami szerintem jó. Más részről meg szerintem a bonyolult módszertan (elég kemény ökonometria) miatt nehezen lehet teljesen megérteni őket. Szóval megint visszajutottam az előbb felvetett kérdéshez: elég ezeknek a cikkeknek csak a konklúzióit tanulmányozni vagy bele kell látni a használt módszertani szerszámos ládába is? (Ez mostanában eléggé foglalkoztat...)

Én egyébként a jövő héten prezentálok, a cikkem nagyon tetszik (majd később írok róla), remélem jól el is tudom mondani. Az a baj, hogy minél jobban elmélyed benne az ember annál többet tudna róla beszélni. Szóval szükségem lesz (a néha korlátozott) lényeg látásomra:)

Persze ne higgye senki, hogy nem élvezem nagyon az órát. Bár vicces, mikor szemináriumi jelleggel feladatokat oldunk meg...ettől már otthon teljesen elszoktam, sőt néha átálltam a másik oldalra. Meg a hollandok is eléggé jó arcok (és feltűnően jól prezentálnak), főleg mikor 1000 euróért versenyeznek a tanárral, hogy találja meg az aktuális feladatot gyorsabban a könyvben...

Tényleg ilyen bonyolultan döntünk?

Ma újabb feladatot kaptunk mikroökonometriából. Természetesen véletlenszerűen osztottak minket csoportokba (egy ökonométer nem is csinálhatná másképpen), úgyhogy most még 2 hétig egy holland sráccal kell együtt dolgoznom.

A modell, amit becsülnünk kell egyelőre igen komplikáltnak tűnik. A kérdés, amivel foglalkozunk: mi befolyásolja az emberek doktorlátogatásának számát? Magyarázó változók persze akadnak bőven. Logikusnak tűnik például, hogy aki egészségesnek vallja magát vagy éppen rendszeresen sportol feltehetően kevesebbet jár orvoshoz. Sőt az éppen aktuális évszak is számíthat: télen gyakrabban vagyunk betegek, mint nyáron (legalábbis én, de vannak barátaim, akik mindig a tanítási szünet alatt betegszenek meg...). De például milyen hatása van a havi jövedelmemnek? Nagyobb fizetés mellett megengedhetem magamnak, hogy többet törődjek az egészségemmel, és a jobb állapotom miatt kevesebbet kell orvoshoz mennem. Ugyanakkor ha például fizetnem kell az orvosnak (vagy így, vagy úgy), akkor feltehetőleg a kisebb jövedelemmel rendelkező egyének kevesebbet mennek doktorhoz. Vannak persze intuitívan nehez(ebb)en magyarázható változók is: számít az iskolázottság? És ha igen, akkor milyen irányba hat? Nos, ilyen kérdésekre keressük a választ egy hatalmas adatbázis alapján.

A legérdekesebb ugyanakkor az egyéni döntésekre vonatkozó feltevésünk: először azt döntöm el, hogy menjek orvoshoz vagy sem? Ezt követően pedig arról, hogy hányszor látogassam meg. Ez logikusnak is tűnik: ha felmértem a saját állapotom eldöntöm, szükségem van-e orvosra, vagy elég a 'házipatika', majd az orvos megmondja, hogy hány vizsgálatra és kontrollra kell mennem. Ugyanakkor látva a doktor látogatások számát (0,1,2,...) nekem nem hinném, hogy valaha is eszembe jutna, így kezelni az eredményváltozót. De hát persze erre van az egyetem:)

Szóval most két hétig a gépem előtt kell izzadnom, és (le)programozni ezt a jó kis modellt. Ettől azonban egy kicsit tartok: állítólag több órás futásokra kell számítani, amit valószínűleg az én kis gépem nem biztos, hogy szeretni fog. Ráadásul nem arról vagyok híres, hogy takarékos programokat írok futási idő tekintetében...de majd kiderül.

És még valami: kb. éve hatalmas hisztéria övezte a vizitdíjről szóló népszavazást. Furábbnál furább érvekkel magyarázták, hogy kinek jó ez és kinek nem, kit rettent el a rendelőtől és kit nem. (Persze nagyon jól tudjuk, hogy miről szólt ez a népszavazás, vagy inkább hogy ki mit akart vele elérni, és ki hogyan értelmezte...) Mindenesetre egy hasonló elemzés alapján egy-két objektív érvet is fel lehetett volna hozni pro és kontra. Sajnos ez elmaradt, de talán majd legközelebb...

HalVel, kicsit másképpen

Az oktatás színvonala koránsem közömbös egy diák számára, a mérése és fejlesztése pedig az egyetem érdeke is. A KözGázon a Halgatói Véleményezés főként a Hök kezében van, és hosszú évek megfeszített munkája eredményeként sikerült kifejleszteni egy anoním rendszert, ahol teljes formális kérdéseken keresztül "objektívan" lehet értékelni az oktatókat.

Persze kezdetben a hosszú kérdőívet a kutya sem akarta kitölteni, de a sok mikroökonómia a Hökösöket is megfertőzte, és eljutottak odáig, hogy ösztönözni kell a hallgatókat! Persze egy Notebook nem sokra volt elég (ha egyáltalán végül megkapta valaki), de most végre megvan a régóta áhított siker: aki kitölti a HalVelt hamarabb veheti fel a tárgyait/vizsgáit. Ez már igen! Mert hát nehogy elhappolják mások előlem a kiváló helyeket, hip-hop két perc alatt be tudok kattintani akár hat oktatót is 1-10-es skálán. Sőt, hova tovább, az eredményeket publikálják is, lehetőséget teremtve a diákoknak a szelekcióra, illetve gondolom az oktatók sem szívesen büszkélkednek alacsony pontokkal, így hát ők is belehúznak. Azt sajnos nem tudom, hogy van-e az egyetem vezetősége részéről valamilyen következménye a negatív visszhangnak az ominózus oktatóra nézve...nem hinném, de ez így van jól.

Miért is juttott ez eszembe itt Amszterdamban, kérdezhetné a kedves olvasó! Ahogy telnek múlnak a hetek, egyre több mindent tudok meg az uva-ról, és ma részben kiderült, hogyan mennek a dolgok itt. Minden kurzus esetében szükséges 3 önként jelentkező, aki értékeli az órát. Nem is akárhogyan: szóban, egy testület (bizottság) előtt az aktuális oktató jelenlétében. Egyfajta elbeszélgetés, hogy ki hogyan érezte magát az órán, illetve hogyan értékeli a tanár teljesítményét.

Aki ismer tudja a továbbiakat: természetesen önként jelentkeztem, hogy részt vennék egy ilyen beszélgetésen. Kíváncsi vagyok hogyan zajlik, meg hát eléggé kikristályosodott véleményem van az óráról. Elvileg a vizsgák után lesz a szeánsz, de remélem azért a jegyem már bent lesz előtte az "indexemben" (itt már nincs kis fekete könyvecske, csak a neptunnak megfelelő Blackboard) !:) Egyébként az is érdekes, hogy a kiválasztódás nem annyira önkéntes, ennél a kurzusnál például három különböző programban (Economics Master, Business and Economics Master, Exchange Student -ez utóbbi vagyok én:)) részt vevő diák fog véleményt mondani.

Persze nem akarok egyből lovasszobrot állítani ennek a módszernek, de tényleg kíváncsi vagyok, és ha túl vagyok rajta majd beszámolok!

Baljós hétfő délelőtt

Ma reggel szokatlanul korán ébredtem. Egyből kipattantam az ágyamból a számítógépem elé, hogy nekiessek a kooperatív játékok házimnak, de előtte még lecsekkoltam, mi van a világban...

Kezdődött az economist.com-mal: "If eastern Europe goes down, it may take the European Union with it" , majd folytatódtak a beszámolók a hétvégi EU-s találkozóról. Sajnos bár igen "kiváló" szónoka volt Kelet-Európának, a közös menőcsomagot a nyugat-európaiak úgy lesöpörték az asztalról, ahogy kell. Sőt Angela Merkel még fokozni is tudta: "We cannot compare Slovakia nor Slovenia with Hungary." Igen-igen...ide is eljutottunk.

Aztán az egyetmre menet gondolkodtam a biciklin, tényleg gondokat okozhat a mi kis hazánk a monetáris uniónak? Vagy ehhez még teljes Közép-Kelet-Európa sem elég?

A válaszra nem sokáig kellett várnom. A monetáris és fiskális politika kurzusunk első 10 perce mindig az aktuális kérdésekről szól, most éppen Kelet-Európa bajairól. Az előadó hamar vázolta a helyzetet: hatalmas mennyiségű devizahitel, amelyek egy része európai bankoknál (KBC, Erste, Raiffeissen, Intesa SanPaolo) van. És persze a drasztikusan leértékelődő valuták (pl.: forint) miatt a lakossági terhek nőnek, így az esetleges sorozatos hitelbedőlések miatt igen súlyos helyzebe kerülhet egész Európa bankrendszere. Csak illusztráció végett: az osztrák kereskedelmi bankoknak az osztrák GDP 80%-ának megfelelő kitettsége van Kelet-Európában.

Aztán persze arra is kitért, hogy talán nem jó ötlet a gyorsított euro-zóna csatlakozás, és hogy az EU-s tagállamoknak most nem annyira van pénzük arra, hogy finanszírozzanak egy egységes mentőcsomagot Kelet-Európának. Majd miután kiderült, hogy Magyarországtól jöttünk (Kriszta és én) nekünkszegezte a kérdést: "What should we do? Should we bail out you?" Mit kell erre válaszolni? Majd írok egy levelet Daróczi Dávidnak, hátha segít...

Szóval egy csöppet sem volt kellemes az óra. Ráadásul a csődben lévő kelet-európai ország szinonímája is Magyarország volt. Arró nem is beszélve, hogy az előadás témája egyébként a Túlzott költségvetési deficitről szóló EU-s eljárás volt.

A helyzet persze tovább fokozódott, amikor kezembe vettem (az egyetemen ingyenes) Wall Street Journalt, melynek a címlapján háromszor is megemlítették országunk nevét.

És, hogy mi a megoldás? Lehet várni az európai segítségre, az IMF-EBRD-Világbank-EIB négyesből valaki biztosan fog adni pénzt, de ha arra gondolunk, hogy milyen hatékonysággal sikerül az államnak ezeket a pénzeket elkölteni, szerintem felesleges hitelt felvenni. Esetleg jó lenne egy kicsit idebent körülnézni, hogyan mennek a dolgaink, és előállni egy hiteles, teljesíthető és reális programmal...ami viszont probléma: egy ilyen program szükségszerűen sértené néhány (ha nem az összes) társadalmi csoport érdekeit. Ilyet pedig sem a kormány, sem az ellenzék nem hajlandó, mégcsak elolvasni sem...

(Ezt is ma olvastam: Izland értékesíti külföldi nagy értékű ingatlanjait, és a követségei kisebb épületekbe költöznek)

(A kép forrása: economist.com)

Két keréken a városban

A hétvégén megint meglátogatott Judit. Bár találkozásunk nem volt problémamentes, ugyanis helyette csak Orsival és az öccsével futottunk össze a Central Stationben, azért kisebb vargabetűk után csak ideért.

Ma pedig újra városnéző túrára indultunk. Most azonban már professzionálisan csináltuk: elkértük Adele biciklijét, és két keréken csodáltuk meg a várost. Mondanom sem kell, teljesen más volt. Az út közepéről még a házak is másak, mint a járdáról és persze (majdnem) mindenütt ott voltunk pillanatok alatt.

A progrem most nem volt olyan sűrű, "csak" a történelmi múzeumot és a Begijnhof-ot látogattuk meg. Amúgy ezek az amszterdami múzeumok zseniálisak: az egész teljesen interaktív, le lehet ülni filmet nézni, valamilyen leírást meghallgatni, vagy csak megnézni egy maketten, hogy egy egyszerű csörlő hogyan működik. Szóval tényleg mindenki találhat maga számára érdekes dolgokat. A kedvencem az a film volt, amely 1000-től bemutatta, hogy Amszterdam hogyan fejlődött lakosait, területét és építészetét tekintve. Nem bírom megállni, hogy le ne írjam: Diemeneről már 1200-ban említést tesznek.

Aztán megnéztük Amszterdam egyik (szerintem leges-) legszebb negyedét: Jordan-t. Nagyon elragadó volt. Kicsi nyüzsgés, ellenben gyönyörű házak és csatornák...nagyon szép. Olyan, mint egy kicsi Amszterdam...

Végül Orsival, Pannival és Gergővel sült krumpliztunk, és megmutattuk Orsi öccsének a város legnagyobb biciklitárolóját, szerintem több száz bringával. Szerintem jobban bejött neki, mint a van Loon ház...:)

És meg valami: megcsináltam életem fényképét, íme:

A nap végén sajnos egy kis szigorral is találkoztunk: két egyenruhás először hollandul, majd angolul megrótt mindet, ugyanis a város legnagyobb biciklitárolója és a bicikli út közötti 7 méteren nem szálltunk le a bicikliről: "Tudják, a kék alapon fehér ember azt jelenti, hogy ez egy járda!" Persze mindezt 20, azaz húsz centiméterre a kék táblától, amelyiken egy bicikli volt. Na mindegy, igazuk volt, de szerintem ez csak kötözködés ...amit viszont nem szeretek!

Microeconometrics

Már régóta tervezem, hogy írok egy kicsit az egyetemről meg a kurzusokról, amiket az egyetemen hallagtok. Kezdem először a mikroökonometriával...

Mikor még otthon azon gondolkodtam, hogy mit kellene tanulnom Amsterdamban biztos voltam benne, hogy az ökonometriát nem lehet kihagyni. Mondjuk nagy szívfájdalmam, hogy az előző félévben nem voltam kint, mert akkor még több ökó kurzus volt, és ráadásul olyanok, amelyek elvileg előfeltételei ennek a mostaninak. De hát nem baj, kellő önbizalommal sikerült felvennem ezt a tárgyat, ilyet úgy sem tanulhatok otthon, ráadásul a mikroökonómia is igen közel áll hozzám...

Persze már az első óra igen meglepő volt: megkaptuk (kinyomtatva) a feldolgozandó cikk listáját (12 db, mindegyik 1995 utáni) a hozzájuk tartozó kérdésekkel, egy részletes tematikát a követelményekkel, a negyedév során elkészítendő projektek leírását és persze egy rövid ismertetőt a kurzus során használandó "R" nevű statisztikai programcsomagról. Ezt követően megtudtuk, hogy az 5 kerdit az 140 óra munkát igényel, azaz 7 héten át, minden hétköznap 4 órát!

Majd kezdetét vette a munka! Minden órára cikk, amelyet az előadó (Hans van Ophem) zseniálisan ad elő. De tényleg, bár a Blackboard szerint ő munka-gazdaságtannal foglalkozik, mintsem ökonometriával, azért eléggé vágja dolgokat: itt egy censored tobit modell, ott egy maximumlikelihood függvény. Csak kapkodom a fejem:) Amúgy a cikkek főleg a jövedelem és a végzettség kapcsolatáról szólnak, de persze akad, amelyik az egészségüggyel vagy éppen a bevándorlókkal foglalkozik. És persze úgy vannak a cikkek kiválasztva, hogy az aktuális témához passzoljanak. A tankönyvről (persze ez is van, nem is rövid) nem sok szó esik az órán. Éppen annyi, hogy otthon meg lehessen beőle érteni a dolgokat. És bizonyítani sem bizonyítunk semmit, hiszen mindenki le tudja csekkolni a könyvben, ha akarja...

A számítógépes szeminárium pedig teljesen más, mint otthon: előre megadott feladatot kell önállóan megcsinálni. Ha kérdés van, akkor az előadó vagy a kirendelt phd hallgató segít. Nincs projektor, előre elkészített fájl, semmi. Most például egy két hetes feladatban egy jobbról csonkított modellt kellett becsülnöm, Monte-Carlo módszerrel...

Egyébként az itteni Econometrics Master diákok okicsit olyanok, mint a gazdmatosok: folyton el vannak havazva, és rengeteget számolnak:) Mondjuk szerintem ők nem tanulnak annyi valszámot /val. elméletet / sztochasztikus folyamatokat / analízist /statisztikát, mint mi, de klasszisokkal több ökó kurzusuk van és ahogy látom modernebb megközelítésben foglalkoznak a dolgokkal.

Abban pedig, hogy teljesítem a kurzust csak reménykedni tudok: de ha meg lesz az 5.5, akkor azt hiszem nagyon elégedett leszek magammal:)

(Ha valakit érdekel a tematika, elküldöm neki e-mailben)

Mit tanuljon Sanyi a negyedik blokkban?

Szavazást indítok (remélem azért nem kerül a kérdés az OVB elé...):

Milyen kurzust tanuljak a következő negyedévben 5 kreditért?

Alternatívák:

1. Experimental Economics
Érv: ilyen nem tanulhatok otthon

2. Transition Economics
Érv: érdekes lehet, egy magyar számára, hogy gondolkodnak a hollandok az átmenetről

3. Behavioural Game Theory
Érv: ilyet sem nagyon tanulhatok otthon

4. Stochastic Calculus
Érv: végre még többet megtudhatnék a Black-Scholes modellről, meg az Ito-lemmáról

5. International Economic Organizations
Érv: mondjuk megtudhatom, hogyan fog minket romlásba vinni az IMF

6. Caput Advances in Investment Theory
Érv: újra elkezdhetem olvasni a Bodie-Kane-Marcus könyvet + használhatom a leverage szót tőkeáttétel helyett...:)

Szavazás indul!!!

Háttérinformációk: Kurzus katalógus

En ik vlieg, vlieg, vlieg...

Addig-addig duruzsoltak a fülembe míg meggyőztek. Először nem akartam, csak halogattam, de végül beadtam a derekam. Most már nyugodtan mondhatom: hatalmasat hibáztam volna, ha nem megyek el!!! Mert hát a karnevál az karnevál!

Vasárnap reggel kb. 20 nemzetközi diákkal keltem útra Tilburgból, hogy megcsodáljam a
maastrichti karnevált. Bemutatom az útitársaim egyik részét...

... a másik részét...












...és itt vannak a többiek is, már Maastrichtban:

Aztán meghódítottuk a várost: átkelés a Maast-on, gyönyörű házak, hatalmas főtér városházával és templommal és persze az elmaradhatatlan jelmezes hollandok.



Be kell, hogy valljam, én még sohasem láttam ennyi embert ilyen önfeledten szórakozni. A legkülönfélébb jelmezekben, pirostól elkezdve a lilán át minden színben pompáztak a jelmezesek. Az eső senkit nem zavart, mindenki mosolygott és élvezte a felvonulást. Zseniális volt.




Aztán mi is találtunk egy szimpatikus helyet, ahol végignézhettük az egész karneváli felvonulást. Így a kb 2,5 óra alatt volt időnk több száz fotót csinálni a viccesebbnél viccesebb figurákról. Volt itt Darth Vader, Elvis, méhecske, vám ellenőr, WC-kefe, oroszlán , katica és még sorolhatnám. És persze hatalmas kocsik, dübörgő zenével, konfettivel és az elmaradhatatlan sörrel.

Aztán a megfáradt utazók harapnivaló után néztek és szépen lassan elindultak hazafelé:

Persze otthagytuk a hatlamas tömeget, a sok bulizó hollandot, Elvist, az utcán heverő sörös poharakat...de azért a vonaton még egy kicsit dúdoltuk:

En ik vlieg, vlieg, vlieg...

DeKey: ki érti ezt?

Nem szeretem az ilyen ad hoc bejegyzéseket, de ezt nem állhattam meg...

Tegnap igen csak felhúzott a szállásadóm (deKey), amikor levelet (igen levelet és nem e-mailt) kaptam arról, hogy észrevették: 0,88 EUR tartozásom van, és hogy ezt 5 munkanapon belül szíveskedjem befizetni. Mert hát komolyan: a szolgálatások árszínvonalából kiindulva ennek a levélnek a költsége biztosan magasabb volt, mint 88 cent. El is döntöttem, csak az 5. munkanapon megyek be az irodába, és meggyőzöm őket, hogy nem jogosultak a 88 centemre, mert azt már befizettem!!!

Erre ma a következő üzenetet találom a postafiókomban (e-mail):

'Dear student,

Hereby I want to inform you about the reminder we send to you on the 17th of february 2009.

Woonstichting De Key made an huge mistake by sending you the letter.
There have been some internal problems with the booking systeem and because of the error it generated the deficit of € 0,88 cent.

We are very sorry about this false start and we are suggesting you to ignore te reminder.
It is very unproffessional from our side and I humbly apologize for this.

We hope that you are enjoying your new room and thank you for staying with us.

Kind regards,

A. Gopal"

Nos, most örülök, hogy igazam volt. Mondjuk egyszer szívesen kapnék ilyen levelet mondjuk a MÁV-Start Zrt.-től: kedves utas: sajnáljuk, hogy mindig késnek a vonatok, és a szerelvényeink állapota lehangoló. Ez az imázs igen rossz képet alakít ki a vállalatunkról...

I want to ride my bicycle...

Ma végre beizzítottam a bringámat. Nem ment könnyen, de sikerült és végre két keréken gurultam be az egyetemre. Persze ezelőtt több akadályt kellett elhárítanom:

1. Hát igen, a szomorú rabság. Nagyon vicces volt a kiszabadítás. Kiderítettem, hogy abba a helyiségbe tettem, ami a 9-11. szintekhez tartozik. Így nem volt más dolgom, mint kiállni a bejárathoz és várni, amíg valaki jön ezekről a szintekről. Persze vicces volt azzal a kérdéssel kezdeni, hogy "Hányadik szinten laksz?". Aztán persze kimagyáraztam magam, hogy tegnap még működött a kulcsom, ma meg már nem...meg hogy az az én biciklim ám, és nem elvinni akarom:) Szerencsére a véletlen az én oldalamon állt: elvileg 3/16 eséllyel találkozhattam jó emberrel, ennek megfelelően már az ötödik ember kiengedte a bicót.

2. Amszterdamban egy lakat nem lakat, szóval vennem kellett még egy speckó hátsókerék lakatot is. Szerencsére találtam egy tök olcsót az egy egyik mindent áruló boltban. Azonban kiderült, hogy én biciklim túl jó, ahhoz hogy fel lehessen rá rakni, így nem tudtam a vázhoz rögzíteni...(ha majd valaki jön hozzám hozhatna egy fém pántot vagy egy fúrót. A paramétereket majd megadom!) Így hát kockázatok: ha valaki el akarja vinni a komplett hátsó kereket, a 7 sebességgel együtt, akkor lakatostól el tudja vinni...de persze eltolni nem tudja a biciklit:)


3. Az időjárás: bár itt nem esett 30 cm hó, azért nincs olyan meleg. Sőt igen gyakran esik az eső, szóval rá kellett vennem magam, hogy elhagyjam a jól megszokott 9-es villamost. Meg hát még februárban érvényes a bérletem is, szóval ki kell használni a lehetőséget amíg vannak...


De ma végre tényleg megtört a jég. Mindenféle baleset nélkül (na jó, majdnem elütöttem egy figyelmetlen járókelőt...) sikerült mindössze 25 perc alatt betekernem. Nagyon klassz volt, sőt itt nemcsak 100% sík terepen kell mennem -mint Böszörményben -, hanem vannak lejtők is!!!

Az utolsó akadály a kerékpár elhelyezése volt: Mathia (akinek azóta szintén szerzett biciklit) azt mondta, hogy olyan helyre rakjam, ahol sok másik bringa van, mert akkor nem lopják el. Háát, ezekbe a tárolókba lehetetlen betenni két másik járgány közé...vagy 10 perc keresés után sikerült találnom egy megnyugtató helyet.

És hát igen, megszoktam hogy otthon nem előz meg senki. Örömmel jelenthetem, ma már Amszterdamban is én voltam a leggyorsabb...legalábbis 11.20 és 11.50 között a Diemen-UvA útvonalon. Sőt még a villamos sem hasított el mellettem, szóval bátran le merem vonni a következtetést: legfeljebb 10 perccel vagyok lassabb a villamosnál!!!!

(Igen, igen, a képen az ÉN biciklim látható)

Kiből lesz a cserebogár?

A blog indításakor úgy terveztem, hogy élményeket, képeket és benyomásokat mesélek el az esetleges olvasóknak, de tekintettel arra, hogy időm igen nagy hányadát töltöm cikkek olvasásával, így úgy döntöttem, beszámolok ezen jellegű élményeimről is.

A holnapi Microeconometrics órára egy a doktori képzéssel foglalkozó ökonometriai cikket olvastam. A tanulmány azzal foglalkozik, hogy milyen tényezőkkel magyarázható, hogy a diákok befejezik-e phd diplomájukat. A szerzők a top5 (azt nem mondják, hogy melyek ezek..) amerikai phd program diákjait vizsgálták 1989-ben. Persze ez csak a jelentkezés éve, a cikk 2007-ben jelent meg, így az adatokban követhető a felvett és végzett diákok későbbi pályafutása, publikációs listája. Az adatbázis olyan változókat tartalmazott, mint a jelentkezők életkora, neme, GRE pontszámai, az elvégzett undergraduate program minősége és az ajánlólevelet író professzor szakmai teljesítménye. Természetesen ezek között vannak relatíve szubjektív besorolások is, például nehéz eldönteni, hogy valaki 'top research economist' vagy csak 'active economist'. Ennél érdekesebb viszont, hogy a bíráló bizottság pontszámai is a magyarázóváltozók között vannak.

A modell keret, amit a szerzőpáros alkalmazott probit modell, a lehetséges kimenetek: elvégezte az adott diák a programot, avagy sem. Három különböző modell specifikációval találkozhatunk: a bizottságtól független magyarázó változók, a bizottság értékelése és a kettő együtt.

Ennél viszont érdekesebbek az eredmények: kiderül ugyanis, hogy GRE pontok bizony szignifikánsak, vagyis a pontszám növekedése növeli a program elvégzésének valószínűségét. Sőt, a külföldi (értsd nem amerikai) hallgatók nagyobb valószínűséggel végeznek, ugyanakkor a korábbi egyetem minősége nem igazán számít. Ugyanakkor valamilyen szinten a minőség mégis bekerül a képbe: az ajánlások írója (aki feltehetőleg a küldő egyetemen tanít) pozitívan befolyásolja az eredményességet. Az is kiderül ugyanakkor, ha csak is kizárólag a bizottsági ajánlást vesszük figyelembe, az is jó fok mérője a sikerességnek.

És, hogy mi volt a tanulsága számomra a cikknek: mikor egy cikket olvasok újra és újra erre a kurzusra, mindig rádöbbenek, hogy szinte bármilyen kérdést lehet vizsgálni ökonometriai módszerekkel. Ha van egy intézményünk (jelen esetben a felvételi metódus), és annak a működése megfelelően van dokumentálva (értsd vannak adatok), akkor egészen objektívnak tűnő módon is lehet módosítani az értékelés szempontjait, és a kiválasztás metódusát. Mert hát az is kiderül a cikkből, hogy a 3 modell közül, a harmadik specifikáció a legerősebb, vagyis a hozott háttér, és a bizottsági értékelés együttese magyarázza legjobban a sikert.

És még egy megjegyzés: a cikkben található egy hivatkozás egy 2003-as folyóirat és egyetemi rangsorra. Ezt is érdemes megnézni. Kiderül például, hogy ezen rangsor szerint Európában a University of Tilburg járt az élen...

Szóval csak ajánlani tudom mindenkinek:

"The Search for Economics Talent: Doctoral Completion and research Productivity " by W.A. Grove and S. Wu, American Economic Journal, 2007,pp. 506-511.

Mr Bunny, I would like to have a little bunny!

9.58, Utrecht, szikrázó napsütés, 3 Celsius fok. Valahogy így indult a mai utrechti városnéző kirándulásunk Judittal.


Az állomástól kb. 3 perc alatt sikerült bejutni a belvárosba, ahol elénk tárult a városka hatalmas gótikus dómja, és a hozzá tartozó 112,32 méter magas harangtorony. Állítólag törvény írja elő, hogy ennél magasabb épületet nem lehet építeni a városban. Persze elsőre nem sikerült bejutnunk a templomba, csak 3 bezárt kaput találtunk, így délelőtti városnézésre adtuk a fejünket...

Nem is kellett csalódnunk. Hangulatos utcák, két pici csatorna hidakkal, és hidakhoz lakatolt biciklikkel, rengeteg nyüzsgő ember, virágpiac és sok-sok bicikli. És persze bárhová is mentünk, fölénk tornyosult a hatalmas harangtorony:) Aztán a hideg győzedelmeskedett felettünk, beizzítottuk a Múzeum Kártyánkat, és nekivágtunk a Centraal Múzeumnak. Ez maga volt egy labirintus, én még ennyit sosem bolyongtam múzeumban, ehhez képest a Louvre egy nyíl egyenes alagút. Volt itt minden, németalföldi festészet, 20. századi modern művészet, kardok, egy körülbelül 4000 éves szarvas agancs, és egy mocsárból kiemelt hatalmas viking hajó. Ja, és minden festményen az elmaradhatatlan kutya...

Ezután továbbálltunk a szemközti épületbe, amely történetesen Miffy bunny-nak, a holland nyuszinak állított emléket. Na persze nem egy emléktáblára kell gondolni, hanem egy gyerekeknek berendezett kiállításra, ahol minden Miffy-ről, és Dick Bruna-ról szólt, aki a figurát rajzolta. Mondanom sem kell, a hely tele volt gyerekekkel, a ruhatárban 10 babakocsit számoltam meg. Maga a kiállítás pedig nagyon cuki volt, tele mesekönyvekkel, és Miffy figurákkal. Meg is hallgattunk egy mesét, amely természetesen a Bunny családról szólt:)


Amúgy Nap közben azért ettünk az elmaradhatatlan holland sült krumpliból is, belülről is megnéztük a dómot (amely modern szobroktól mentes volt), megismerkedtem az Aboriginal Art nevezetű irányzattal, és "gyönyörű" kegytárgyakat láttunk a Catharijneconvent múzeumban. Juditban nem tudom, hogy hol van a festményradar, de nagyon jól működik: már vagy 10 perce csak a távolból figyeltük a képeket, mikor csillogó szemekkel felkiáltott, "Jé, ez nem egy Rembrant metszet?". A választ mindenki kitalálhatja...

Végül teljesen összefagyva búcsú az állomáson, aztán rövid vonatozás, és újra Diemen...meg az assignmentek...

Ez az a ház....

Sajnos a Tankcsapda már nem fért bele az amszterdami csomagomba, de azért a villamosmegálló és a lakásom között gyakran dúdolgatom...ez a ház tényleg megér egy misét...

Képzeljünk el egy nyugat-európai várost, ahol a diákoknak a lakásokat egy gonosz monopolista árulja. A diákok elsősorban a belső körben szeretnének lakni, hiszen így közel az egyetem, ugyanakkor ezt meg kell fizetni, ráadásul a lakások száma korlátozott. Persze a külső körben a lakások olcsóak, ugyanakkor szegény diákoknak 30 percet kell tekerniük bringával minden nap az egyetemre. A diákok első sorban így a belső körbe szeretnének költözni, de hát a rezervációs áruk sajnos véges. Felmerül a kérdés, hogy mi lesz ezen a piacon az egyensúlyi ár? Kik fognak egyáltalán lakáshoz jutni? Hatékony ez az elosztás?

Persze a gonosz monopolistának (deKey) illene egy árat megszabni a belső körben lévő lakásokért, még akkor is, ha nem adja ki mindet. Ez logikus is lenne, hiszen így maximalizálhatja a profitját, és a diákok, alacsony rezervációs árral a külső körbe kerülnek... De mi van akkor, ha ez egy első fokon árdiszkrimináló monopolista? Na jó, ez túlzás. Én biztosan nem fogom megmondani neki a rezervációs áramat. De sajnos az országból, ahonnan érkezem, akár még tud is következtetni rá...

Szóval mielőtt Amszterdamba érkeztem valahogy úgy éreztem magam, mint egy diák, aki a Varian könyv első (vagy talán második) fejezetéből szabadult. Kaptam egy ajánlatot, és 'take it or leave it' alapon dönthettem, hogy a gonosz monopolista ajánlatát fogadom el (a külső körben), vagy keresek magamnak lakhelyet. Persze, aki ismer tudja a választ, győzött a kockázat kerülésem...és most itt élek Diemenben.

Ugyanakkor a szobám nagyon király: pont olyan karosszékem van, mint amit Gábor hagyományozott rám, még az A/20-ban. Sőt saját fürdőszobám is van, és a konyhán mindössze 4 nemzetközi társammal kell osztoznom (a bemutatásuk hamarosan következik:)). Sőt meglepetésként érkezésemkor még IKEA konyha szettet is kaptam, egyebek közt serpenyővel, konyharuhával és sör bontóval. Szóval összességében elég jó, itt a másodikon. Ráadásul ha kinézek az ablakon az általam imádott, téglával kirakott, és hatalmas ablakkal rendelkező holland sorházakat láthatom. Kell ennél több?

Persze azért néha meglepődöm: tegnap kaptam a deKey-től egy holland levelet...nem nagyon értettem. De szerencsére ma újra elküldték, most már angolul és e-mailben. A tartalma röviden összefoglalva: kérem takarítsa ki az erkélyét, mert február közepétől várhatóan májusig felújítás lesz, ami kosszal és zajjal járhat...

Szóval még nem tisztult le teljesen a kép: gonosz monopolista, vagy a nemzetközi diákok jólétéért elkötelezett segélyszervezet...majd meglátjuk!

Breaking News

Nos igen, ez a pillanat is eljött. Nem gondoltam, hogy könnyű lesz, de végül is sikerült: bicikli tulajdonos lettem.

Mióta itt vagyok Amsztredamban (már 14 napja) csodáltam a hollandokat a bicikli használati szokásaikért. Egyelőre nem találtam olyan utat (persze keresem), amely mellett ne lenne bicikliút, és persze olyan helyet sem, ahová ne lenne lelakatolva egy-két bicó. Tekintettel arra, hogy az egyetemtől, és egyáltalán a belvárostól igen messze lakom, és a tömegközlekedés igen drága, már pont ideje volt. Persze ezt csak részben köszönhetem magamnak:)

Szerdán Danielaval (svájci lány) és Mathiaval (olasz fiú) nekivágtunk, hogy megkeressük az egyik hírhedt bicikli boltot. Erről azt érdemes tudni, hogy a nemzetközi diákok 10% engedmény kapnak, és a szemeszter végén, azaz júniusban, állapottól függően, maximum 50%-os áron visszaveszik a járművemet. Sikerült is megtalálni a helyet, a város másik végén. Az eladó srác nem volt túl jó fej, de miután megtudta, hogy 100 EUR alatti használt biciklit keresünk, bevezetett minket egy hátsó terembe, ahol halomra álltak a használt, de azért valamennyire felújított járgányok. Persze a többség 110EUR-nál kezdődött, és őszintén szólva nem sok különbséget láttam köztük, és a nagyszüleim kamrájában látható bringák között. Viszont most szerencsém volt. Találtam egy mountain bike-ot, amelynek a gumiai újak voltak, és működőképesnek nézett ki, mindössze 75 EUR-ért. Bár éreztem, hogy itt valami gigszer van (rossz bicikli 150-ért, jó bicikli 75-ért....), de ezt nem lehetett otthagyni. Nem volt más hátra, mint venni rá egy lakatot, és hazatekerni. (Sajnos Mathia nem talált magának biciklit, de Daniela szintén vett magának egyet hasonló diszkont áron.)

Így végre, az új biciklimmel jöhettem vissza Diemenbe, ami a kisebb vargabetűk miatt több, mint egy óra hosszúra nyúlott. Mindenesetre az első tesztek alapján a bringa a célnak tökéletesen megfelel. A javítással kapcsolatban bizakodó vagyok: az otthoni bringámnak soha semmi baja nem szokott lenni, remélem ennek sem lesz. Persze kell még rá vennem még egy lakatot (Amszterdamban egy lakat semmire sem elég...), de aztán már forgalomba is állok vele...

Azért még egy gigszer történt, nem is én lennék... Az épületnek van egy pincéje, ahol 5 bicikli tároló közül választhattam. Be is raktam az egyikbe, ám mint utóbb kiderült az nem az én szintemnek van. A baj viszont az, hogy erre csak akkor döbbentem rá, mikor észrevettem, hogy nem tudok bejutni a tárolóba...szóval egyelőre csak egy rácson keresztül tudom nézni a csodálatos kerékpárom...de azért a hétvégén majd megpróbálom kiszabadítani a szomorú rabságból...

(Ha minden jól megy a hétvégén kép is lesz rólunk:))